morzsautó

Úgy néz ki rá kell állnom a fél 6os kelésre, így jut egy kis időm mindenféle dologra, amire egyébként nem. Azért hihetetlen, hogy két gyerek ennyire le tudja foglalni az embert. Szerintem, ha ezt valaki csak úgy meséli nekem, el sem hiszem. Nem panaszkodni akarok, csak megállapítottam, mint tényt. Fárasztó dolog az anyaság.

A héten nem sok izgalommal teli dolgot tudunk csinálni, köszönhetően eme remek időjárásnak. Mire nagy nehezen összekaparom a családot és a rengeteg elinduláshoz szükséges kelléket, addigra rendszerint elered az eső. A múlt héten vennünk kellett egy autót - és bár tényleg minden vágyam egy cabrio, józan paraszti észre hagyatkozva egy egyterűt vásároltunk. Ebbe aztán befér gyerek, kutya, nagymama.... Azért az biztos, hogy az autóvásárlás nem egyszerű dolog. Egyrészt, mert sok pénz kell hozzá, másrészt, mert annyira nagy a választék, hogy az ember nem tud dönteni. Én jelen esetben a nem épp csilli-villi állapotú járgány mellett tettem le a voksomat, ami mellesleg százezrekkel a jobban kinéző alatt volt árban is. Döntésem a második utunkon beigazolódni látszott, mikor az Ádi a hátsó sor tálcáit felavatva rápakolt egy mekis menüt krumlistul, ketchupostól, ami természetesen az első kanyarban a kárpiton landolt. Igen, az a kevéske kis doboznyi szósz mindent beterített a hátsó fertályon. Tudtam én, hogy nem érdemes nagyobb beruházást vállalni a terminátor csapat szállítása ügyében.
Persze a Castor is azonnal felavatta az új járművet. Alighogy kinyitottam a csomagteret, már huppant is, be mintha csak valaki parancsba adta volna neki. Na most ez a pár perces bent tartózkodás egy kispárna megtöméséhez elegendő szőr mennyiséget jelentett a kocsi hátuljának, amit persze szinte lehetetlen kitakarítani belőle.
A Bencéről pedig szinte kár is említést tennem, mert az ő koszolása szinte triviális. Egész álló nap eszeget valamit, mint egy kis hörcsög és rengeteg morzsát hagy mindenfelé maga után. Két hete el is leptek minket a lakásban a hangyák- amin nem is csodálkozom, mert tényleg egész nap morzsál. A napi két porszívózás vagy söprés nem elég. Kezdődik a reggelivel. Mire megeszi az egy szelet kenyeret vagy pogácsát, addigra a padló tele van maradékkal. Azt a Kira nem eszi fel, mert nem éppen fogára való - úgyhogy kénytelen vagyok feltakarítani. Pár óra múlva nassol egy kis babapiskótát. Aki valaha evett más ilyet, az tudja, hogy ez aztán tényleg morzsálódik- főleg ha az illető, aki épp fogyasztja közben négykézláb közlekedik a lakásban. Ez már valamiért a Kirának is inkább fogára való csemege, úgyhogy ilyenkor árnyékként követi a Bencét, aki rendszerint a kutyát is megkínálja a kis nyálas végű piskótával. Naná, hogy a Kira tovább nyálazza, majd a Bence újra a szájába veszi. Mindez a művelet a másodperc tört része alatt, mikor még épp csak nyitnám a számat, hogy odakiáltsam: Neeeem szabad!
Ha nincs piskóta, akkor jön a kuki, azaz a puffasztott kukorica. Ha ettetek már szar dolgot...na ennek aztán az égvilágon semmi íze, viszont a gyerekek imádják - és a kutyák is- és amint egy kis nyál éri, remekül kenhető bármibe, mert úgy ragad, mint a technokol ragasztó. Mindenbe bele lehet kenni. Ruhába, hajba, játékba, bútorba, babakocsiba...
Sajnos ezek fényében nem telhet el nap takarítás nélkül, mert különben azt vennénk észre, hogy egy hangyaboly közepén élünk, beleragadva egy zacskó puffasztott kukoricába.
De azért titokban reménykedem, hogy egyszer majd eladhatom a morzsás- ketchupos-kutyaszőrös kocsimat és vehetek egy cabriot. :)