summer festivál by night

Ez a hét eléggé mozgalmasan telik nálunk, mert az Ádi is itthon van velem, ugyanis az oviban valami lázas vírus ütötte fel a fejét és jobbnak láttam itthon tartani, nehogy aztán két beteg gyereket is ápolnom kelljen itt a nyár elején.
Azért annak ellenére, hogy tényleg nem csak móka és kacagás a gyereknevelés, pláne, ha több is van, de azért valljuk be, ez az érzés, hogy nyáron nem kell dolgozni menni - megfizethetetlen. Minden nap strandolhatunk, napozhatunk vagy csak hűsölhetünk a szobában. Végülis sz egész olyan, mint egy iskolai vakáció. Csak közben két gyereknek is a kedvében kell járni.Éjjel nappal. Az enyémeknek természetesen utóbbi időintervallumban legalább annyira intenzíven, mint előbbiben.
A mai éjszaka is eléggé kiakasztó volt, ideggyengéknek egyáltalán nem javasolt.
A Bence hajnali kettőkor akkora palávert csapott, hogy kénytelen voltam kivenni az ágyából. Mivel nem terveztem, hogy azért ilyen korai órában elkezdem a napot, így a könnyebb utat választva bevittem a hálószobába, gondolván, majd mellettem gyorsan visszaalszik. Amúgy igen, jogos a felvetés, hogy vajon mi okom lenne ezt gondolni, mikor még soha az életben nem aludt el mellettem az ágyban. Valószínűleg ezt hívják úgy, hogy remény. Hajnali remény. Természetesen az, hogy befekszünk az ágyba korántsem annyira egyszerű, mint ahogy hangzik.  Miután fél szemmel( mert az egyik ilyenkor még csukva van) átbotorkálok a sötét lakáson, addig millió akadályba ütközök. Mint minden rendes gyerekes családban, itt is tele van szórva a föld apró, szúrós játékokkal. A villanyt nem kapcsolhatom fel, mert kimegy a gyerek szeméből az álom, úgyhogy vakon és némán kell közlekedni vele. Ha vagyok olyan szerencsés, hogy mindez sikerül és beérek a hálószobába, akkor ott jön csak a neheze. Egyik kezemben a gyerek, másikban a takarója és a cumi. Az Ádi nyilván pont középen alszik az ágyamban, így az első dolog őt arrébb gurítani fél kézzel. Ez legalább annyira lehetetlen, mint elmenni a vásárba félpénzzel.....tekintve, hogy majd' 24 kilóról van szó.
De egy anyának- főleg egy álmos anyának- nincs lehetetlen. Arrébb toltam és valahogy a Bencével egyetemben be tudtam fészkelni magam az ágy fal melletti részére. Félsiker! Bence lerak, cumi szájba, betakar és úgy is marad. Már szinte dörzsöltem is a tenyerem, hogy ez most jól összejött és talán alszunk egy kicsit, mikor megéreztem, hogy mibe is feküdtem. Az Ádi a frissen húzott ágyneműben este el tudott fogyasztani három babapiskótát, amiből másfél egész biztosan morzsa formában beköltözött az ágyunkban. Így feküdtünk ott hajnalban. Jobbomon az Ádi, balomon a Bence, alattam a morzsák. Persze nem bírtam mozdulatlan lenni sokáig, mert nagyon viszketett a testem a morzsák felett. Így kezdődött minden előlröl. Bence ordít, én összeszedem a motyóit, és irány vissza a sötét akadálypályán a babaszobába. Majd úgy 20 perc bőgés után alvás.
Természetesen annyira azért nem tudott elfáradni a nagy sírásban, hogy háromnegyed hatkor ne ébredjen fel végleg, úgyhogy most vidáman reggelizik itt mellettem.

Ezen borzalmak ellenére, vidáman telnek a napok. Szerdán a Margit szigeten voltunk játszóterezni, aztán kicsit bóklásztunk a fővárosban. Vettem pár vonaljegyet és elmentünk metrózni is. Az Ádi nagyon élvezte és láthatóan a Bence is jól érezte magát- legalábbis egy darabig, mert utána szegénykémre rájött a hasmenés és eléggé kis bágyadt lett a túra végére. Mára egy Harasztira hévezést terveztem, de mivel ennyire nagy a forróság, ezt lehet, hogy inkább felváltjuk egy autózásra.
Este pedig IM érkezik hozzánk és nálunk tölti a hétvégét.
Szép napot mindenkinek!