Ébredés után az Attika szülinapi bulijára mentünk. Semmi extra, csak szűk családi ünneplés volt.
VVittem tortát, természetesen Deminger szeletből, ami a barátnőm díjnyertes tortája. Én ma annyira degeszre ettem magam, hogy mozdulni is alig bírok. A mai napom konkrétan a zabálásról és az alvásról szólt. Most is már csak fekszem az ágyban és pihegek, mert necces, hogy kidurranok, ha hirtelen mozdulatot teszek.
Úgy döntöttem, hogy ma este megnézem az Éhezők viadala című filmet. Már egyszer láttam és most valahogy eszembe jutott és kedvet kaptam hozzá. Pedig én nagyon kevés filmet nézek meg egynél többször.
Visszatérve az ünneplésre, nagyon jó volt. Sokat röhögtünk és persze az Ádi szokásosan egy percig sem volt el egyedül.
Sakkoztunk, kirakóztunk és bunyóztunk. A Csabi meg, ahogy a háttérben is látszik, csak a telefonját nyomkodta. Valami hihetetlenül szuper fantadztikus játékot tölthetett le magának....komolyan mondom időnként rosszabb, mint egy gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése