Jelen pillanatban hajnali 1 óra van és a Bence most akarja kezdeni a napot. Nagyokat kurjongat vagy vinnyog- de semmiképp nem sír- a kiságyban. Kész szerencse, hogy elore fel voltam készülve, így most nem esik annyira szarul.
A délután elejét végig bőgte, majd fél 5 körül elaludt a hálószobában. Utána pár perccel az Ádi is bevágta a szunyát, majd én is. Olyannyira belejöttük az alvásba, hogy én hétkor keltem, a fiúk pedig még javában aludtak. A Csabinak konkrétan semmi dolga nem volt, vígan nyomkodta a laptopját.
Fél nyolc körül elvittem a kutyát és jó sokáig ott is voltam vele. Illetve lettem volna, de negyed kilenc után a Csabi hívott, hogy menjek már, mert ugyan a gyerekek még alszanak, de ő locsolni szeretne és mindjárt sötét lesz. Na persze tipikus férfi. ..Miért is nem lehet locsolni alvó gyerekek mellett? ? Na mindegy, már megszoktam, hogy minden alkalmat megragad, hogy hazacsaljon a sétából. Nem tudom miért olyan fájdalmas ez, de minden nap húzza rá a száját. :))
Lényeg a lényeg, hogy fél kilenc után értem haza és a Csabi egyből ki is ment locsolni. Majd a következő pillanatban a Bence elkezdett nyoszorogni és kivettem az ágyából. Megetettem és azon nyomban vissza is aludt. Az Ádi már ebren vllt, úgyhogy rávettem egy gyors zuhanyra. Mire a Csabi bejott a locsolasbol, már mindent elintéztem a gyerekeket illetően. Megvacsoráztunk és fél 12 körül feküdtünk le újra. A Bence éjfélig aludt, majd megint felkelt, én megint megetettem és már aludt is vissza. Be is helyeztem az ágyba, mikor erős baba kaka szag ütötte meg az orromat. Próbáltam nem tudomást venni róla és edzem ágában sem volt pelust cserélni, kizökkentve ezzel az édesdeden alvó kisfiút. De hát egy negyed óra múlva felkelt. ..ami ugye cseppet sem meglepő, tekintve, hogy mekkora kupacot tartogatott a pelusban.
Itt már tudtam, hogy mindennek vége. . Mivel kakirol van szó, még villanyt is kellett kapcsolnom, hogy lássam, tiszta lesz-e a gyerek. Persze hatalmas fekete szemekkel pislogott rám az álmosság legkisebb jelét sem mutatva. Itt még nem szóltam hozzá, bízva benne, hogy vissza alszik. Nem így lett. Egy igeig tartogattam, majd beraktam az ágyba, ahol kiáltozni kezdett, most pedig itt fekszik mellettem és hangos szuszogassal, tágra nyitott szemekkel szuggerálja a világító telefonomat, miközben én ezt ide írom. Nincs medr, hozzá kell szolnom...különben is olyan cuki! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése