Az például alapból felejtős, hogy azt együnk, amit akarunk. Hiába tervezem én el, hogy a mai tükör vizit után már csak gyümölcsöt ehetek, ha a kis terroristánk épp egy csomag gumicukorral robog el mellettünk.
Ma is ez történt. Próbálom rávenni magam, hogy ha nassolnék, akkor inkább vágjak be egy fürt szőlőt, de amikor megtalálsz egy kis maradék-úgy 3 harapásnyi- snickerst, akkor azért te sem dobod ki. Lelkiismeretem nem engedi-tekintettel az Afrikai éhező árvákra. Így megeszem. Először nagy öröm tölt el, olyan jó érzés, ahogy szétáramlik az ízlelőbimbóimon...Aztán ideges leszek, hogy megettem, mikor nem is akartam. Pont olyan, mint a dohányzás. Mindig ott motoszkál a bagósok fejében. Ma többször is csatát vesztettem. Először egy kis nápolyi csábított el, majd egy zacskó haribo medve csapatot segitettem át a másvilágra, végül egy pár falat grizes tésztát találtam a számban. Pedig nem akartam megenni. De ahhoz túl kevés volt, hogy eltegyem holnapra, viszont a kidobáshoz pedig túl sok. Nem volt mit tenni. ;)
MMás: ma vendégünk vagy. Ica mama érkezett hozzánk egy nagy adag csirke pörkölttel és sok-sok szőlővel. Most nálunk lesz két napot, péntek reggel megy haza. Kicsit eljátszik a gyerekekkel. Kész szerencse, hogy sosem szunnyadó energiával van feltöltődve, így még este tízkor totál pörgésen van. Épp az Adival autóznak a szobában én pedig mindjárt elborulok. El is teszem magam holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése