Ez a nap elég mozgalmas volt.
Reggel hatkor ébresztett a Bence, így viszonylag korán indult az első hétvégi napom. A másik két fiú még az igazak álmát aludta. 8ig babáztam, majd a többiek is felébredtek én pedig elkezdtem készülődni, mert fél 9 után indultam a kutyasuliba. Ez a vihar nyilván nem csak az embereket de a kutyákat is megzavarta - néhány teljesen meg volt kergülve, az óra végén nem is engedték meg, hogy szabadon engedjük a kutyákat, mert kiváltképpen két pitbull nagyon harapós kedvében volt. Én most nagyon büszke voltam, mert bár a Castor nem lett egy Rex felügyelő, de minden gyakorlatot végig tudott csinálni és életében először végre átment az akadály pályán is. Mondjuk azért ma is sikerült egy sebesülést szereznem, most a kutya esett rám, mikor harmadszorra vezettem fel arra a magas vékony kis hídra vagy fene tudja, hogy hívják pontosan.
Épp, hogy hazaértem el is indultunk a piacra, mert az Ádinak ott szoktunk játékot venni a playstationbe és már nagyon be volt zsongva, mert az apja beígérte neki. Mire ott is végeztünk már eléggé kopogott a szemem az éhségtől, viszont nem volt kedvem étteremben kajálni, mert akkor másnapra megint nem lesz semmi ennivaló, a vacsoráról nem is beszélve.
Így elmentünk a Tescoba és jól bevásároltunk. Most aztán feltöltöttük a hűtőt, a csirkétől a jégkrémig mindent megvettünk. Hazaérve neki is álltam főzni. Az Ádinak csirkepaprikást csináltam nokedlivel, a Csabi pedig csípős kínai csirkét evett rizzsel. Igen-igen, ráadásul kétféle kaját is összehoztam.
Evés után már eléggé elfáradtam, így gondoltam, hoyg fogom a Bencét és szunyálunk egyet...egy jó nagyot. Csakhogy édes kevés volt, hogy én ezt terveztem, mert a Bencének esze ágában sem volt velem aludni. Így új tervvel kellett előállnom, mert eléggé bőgött. Fogtam a gyerkőcöt és sétálni mentem vele. Gondoltam, hogy a jó levegő majd elnyomja. Vittem magammal a Kira kutyát is, szegénykém mostanság olyan ritkán jut ki a házból, mert őt a tóhoz nem tudom vinni a másikkal, ugyanis tele van nagy kutyákkal és ő olyan kis pici hozzájuk képest. Jó nagyot sétáltunk, a Bence is szundikált a babakocsiban. Pont kellemes idő volt, leszámítva a szelet. Miután kellőképpen kisétáltuk magunkat, hazajöttünk és akkor leraktam a kisfiút és a kiskutyát és magamhoz vettem a nagy kutyát. Akkor a fiúk is csatlakozni akartak, így családi séta volt ma a tónál. Én gyalog mentem a tóig a kutyával, a többiek pedig kocsival jöttek. Ott majdnem elfújt minket a szél, úgyhogy nem is tudtunk sokat maradni. A Casti fürdött egyet, a Csabi és az Ádi köveket dobáltak a vízbe és pedig mint egy futóbolond rohangáltam a babakocsi körül és próbáltam megóvni a Bencét a szélvihartól. Még pont hiányozna egy megfázás...
Hat óra körül jöttünk haza, én visszafelé is gyalog. Azt hiszem, mára kisétáltam magam. :)
Most pedig benyögték, hogy lassan vacsorázhatunk. Basszus észre sem vettem és aldi háziasszonnyá változam én is. De persze a vacsorát összedobni nem lesz ördöngősség, mert virsli vagy pizza vagy szendvics a választék. Nekem egy dinnyém van vacsira, de azért előtte én is benyomok 2-3 virslit, mert olyan éhes vagyok, mint egy farkas.
Még a nap megkoronázása lenne, ha egy gyors zuhany után elnyúlhatnék a tv előtt és megnézhetnék egy jó filmet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése