De édes, megsimogathatom? -hangzott a kérdés az imént egy néni szájából, mikor sétálniindultam.
Persze-vválaszoltam-kkre tetszik gondolni? - néztem körbe a kis csapatomon. Velem volt ugyanis a két gyerek és a két kutya is.
Hát RÁ-bökött a Castorra a néni.
Érdekes, hogy egy sokszor egy allat nagyobb csodálatot tud kiváltani, mint egy kisbaba. Tény, hogy gyönyörű állat, de az is igaz, hogy azért a termeteből is adódóan, azért leginkább félnek tőle. Ma a kutyaiskolában is botrányosan viselkedett. Nem is tudtam velebeallni a hhaladó csoportba, mert nem volt észnél. Ugrált, mint egy bakkecske
! Én meg repültem utána, mint egy rongybaba. Akkor ajánlotta az egyik oktató a szöges nyakörvet, amit aztán egy iskolatársam kölcsön is adott most délután. És olyan jó...Nem kell rángatnom a kutyát, hanem jön mellettem kulturáltan. Ez előbb is eszembe juthatott volna. Mindenesetre egyik napra kértem egy külön foglalkozást vele, hogy kicsit jobban be legyen szabályozva. Nincs vele igazán semmi baj, azt leszámítva, hogy időnként fittyet hány a dolgokra. Én pedig azt szeretném, ha mindent tudna és mindig hajlandó is lenne megcsinalni. Ha már ennyi energiát beleöltem, nem fog8m hagyni elkanászodni.
Elvileg holnap kezdődik az óvoda is, de az Ádi majd csak jövő héten fog menni. Azt hiszem nála is fel kell készülnöm egy kis harcra, mert mindent be fog vetni, hogy itthon maradhasson velem. De nekem nagyon jó lesz, ha kicsit elmegy játszani. Annyi időm lesz, mint a tenger. Feltéve, ha a Bence megmarad ennyire nyugodt gyereknek. Jó találmány ez az ovi. :)
Néha azért majd tartunk egy két szabadnapot, ahogy eddig is csináltuk és majd elmegyünk csavarogni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése