Ez a nap is elég mozgalmasan telt. Reggel hatkor már javában játszadoztam a Bencussal, aztán gyorsan összeszedtem magam és fél 8ra már ott voltam a ruhabörzén. Elvégeztem az utolsó simításokat, kipakoltam az eladásra szánt babaruhákat és már jött is az első vevő.
A Bence bébi cuccait azért kissé nehéz szívvel rakosgattam ki, mert ezek valahogy olyan meghitt emlékeket sugároznak. Van amelyiket még az Ádi is hordta és van olyan is, amelyet egyikük sem. Mert egy ilyen kicsi ember olyan gyorsan nő az első hetekben, hogy mire kivennénk egy ruhát a szekrényből, már tehetjük is el, mert rövid, szűk vagy egyszerűen csak nem passzol már rá. Rengeteg bébi holmi gyűlt így össze és most úgy éreztem itt az idő túladni rajtuk. Bár nem titkolt szándékkal szeretnék majd 3. gyereket - de ahhoz még nekem is edződnöm kell. Nyilván az is fiú lenne, úgyhogy nem is tudom miért szabadulok meg mindentől... :)
Valójában most nem is érzem, hogy hiányzik egy kislány. Régebben elképzetem azért, hogy lesz egy csajszim. Szépen befonom a haját, fehér harisnyát és pörgős szoknyát adok rá és kilakkozom pirosra a kisujján a körmöt. Amolyan csajosan, ahogy velem is csinálták kiskoromban. Mégiscsak más egy lánygyermek. Időnként éreztem ezt a késztetést, hogy nekem is legyen egy. Talán a Bence esetében titkon kicsit rosszul is esett, hogy fiút mutatott az ultrahang. Ma már nem gondolom így. Sőt, szeretném, ha a harmadik is fiú lenne- amennyiben megadatik, hogy még egy kisbaba anyukája lehetek majd. Én szeretek fiús anyuka lenni. Ez tényleg egy igazi szerelem. Ahogy a Bence rám néz, ahogy mosolyog rám, ahogy az Ádi tiszta szívből kijelenti, hogy én vagyok a legszebb lány és az ő szerelme. Nem hiszem, hogy egy anyának kell ennél több. Nekem nem kell. Boldoggá tesznek és próbálok kihasználni és élvezni minden velük töltött pillanatot. Persze sokszor hibázok én is. Pontosan tudom,hogy mikor. Hogy sokszor ingerülten szólok az Ádihoz, mikor semmi rosszat nem csinált, hogy sokszor fáradt vagyok és idegesítenek...de ez a legjobb helyeken is megesik. Ugye??
A hibáim mellett próbálom a legtöbbet nyújtani nekik. Érjék őket új ingerek, próbáljanak ki sok dolgot, menjünk sok helyre, tapasztaljanak és ismerjenek meg különféle dolgokat, amelyek később hasznosak lesznek. Szerintem ez fontos.
Ma is a reggeli ruha börze után rohantam haza, megreggeliztünk és el is vittem a gyerekeket a játszóházba. Két dolog van, amiért szeretem azt a helyet. Az egyik, hogy az Ádi úgy bele tud feledkezni a játékba, hogy észre sem veszi, hogy eltelik 3-4 óra. Mindent kipróbál, ugrál, mászik, csúszik, közben barátkozik és beszélget más gyerekekkel. A másik, hogy minden alkalommal szólok neki, hogy elmegyek fél-egy órára és addig otthagyom a játszóházban egyedül. Mindig megmondom neki, hogyha baj van, akkor kihez lehet fordulni, de eddig sosem volt rá szükség, Így egy kicsit önállóságra lehet nevelni, hogy nem kell pánikolni, ha esetleg nem lát valahol.
A Bencének a baba részleg pedig kiváló szórakozást nyújt, mert minden ilyen kicsi gyerekek igényeihez van igazítva. Babajátékok, nagy plüssállatok és óriási szivacs építőkockák hevernek szerte a földön.
Szinte észrevétlenül az egész napot ott töltöttük. 11kor mentünk, 5 után jöttünk. Ettünk, ittunk, trécseltünk egy barátnőmmel, a gyerkőcök pedig jól kifárasztották magukat. Mire hazaértem már olyan fáradt voltam, hogy annál már csak az éhség volt zavaróbb. Gyorsan rendeltem vacsorát és jól belakmároztunk. És akkor még szépen fogalmaztam. Megettem egy húslevest, egy adag marhapörköltet és utána szemrebbenés nélkül rátoltam 2 kakaós palacsintát. Kicsit olyan érzetem van, mintha magzatmozgást éreznék ott belül a hasamban, de szerintem csak a marha van feldobódva a vörösboros szafttól, amivel összefőzték... ;)
Most már el is teszem magam holnapra, mert mindjárt reggel lesz és újra mehetek a börzére.
Szép álmokat mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése