Valójában egyáltalán nem értem magam. Mindkét gyerekem az igazak álmát alussza, én pedig ahelyett, hogy aludnék, ide írogatok.
Az Ádi ma kikönyörögte, hogy hozzam haza az oviból ebéd után. Míg érte mentünk, a Bence el is aludt a hátsó ülésen, az Ádit pedig rávettem a pihenésre, hogy ügyes tudjon lenni a mai x-box edzésen.
Ha valaki esetleg lemaradt volna róla, az Ádi kick box edzésre jár, de ez a szó nem sokat mondó számára-nem úgy, mint az x box- így ő abban a tudatban él, hogy a küzdősport neve x box.
Szerencsére van egy mamija (kivételesen most nem IM, hanem az én anyukám) , aki felvilágosította, hogy az nem x box, kix box.
Na bumm.
Ez a gyerek az életben nem fogja tudni, hogy kick boxra jár.
Amúgy meg ez a 'mellébeszélés' mindig jellemző volt a családomra. Mikor tini voltam, egy átlagos vasárnapi ebéd közbeni párbeszéd a következőképpen zajlott:
-Anya, odaadod a sót? -kérdeztem
- Nem csináltam borsót- vágta rá anyu
- Miért mennénk holnap moziba? - kérdezte apu
Általában senkinek semmi köze nem volt a párbeszédhez. Apu nagyothalló volt egy kicsit és anyu pedig több, mint valószínű, hogy az oviban maradandó halláskárosodást szenvedett. Így én felettébb élveztem eme diskurzusokat.
Ebben mostanság sincs hiány, csak napjainkban IM új magaslatokba emelte eme szórakoztatást. De hát ő is abszolút más világ.
Hogy rajtam, hogy fognak szórakozni a gyerekeim. ...az még a jövő zenéje. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése