2014. február 4., kedd

országomat egy kutyáért?

A mai nap legnagyobb tanulsága az volt,  hogy igen rossz irányba indultam a gimnázium után,  mert nem a gazdaság, hanem az állat gyógyászat felé kellett volna vennem az irányt. Ha nem lennék kikészülve a vér látványától, akkor biz'isten nem haboznék és még ma nekiállnék a biológia felkészülésnek a felvételire.
Ma bizonyossá vált,  hogy egy állatorvos bármilyen nagy összeget elkérhet, amit csak nem szégyell kimondani és nekem aztán elhiheti bárki,  hogy ez nem egy szégyenlős szakma.
A belváros szívében áll az állatorvosi egyetem. Természetesen tele jobbnál jobb szakemberrel-ezt nem vitatom.
Első ránézésre-és másodikra is- sokkal tisztább hely,  mint a SOTE bármely kétlábúak számára fenntartott épülete, beleértve a szülészetet is.  Fullos felszerelés,  au ember azonnal érzi,  hogy komoly helyen van,  komoly szakemberek kezében.
Már a bejáratnál egy recepciós hölgy fogadja a négylábú betegeket és számítógépen rögzíti az adatokat,  beleértve a kliens súlyát.  Ennek pontos meghatározásásához egy hiper-szuper mérleg áll rendelkezésre.  Látszik,  hogy mindenre figyelnek.  A rendelés sorszám alapján folyik,  meg is kapom a 315ös cetlit.  Mindenhol ajtók nyílnak és betegek várakoznak, hogy gazdáikkal bebocsátást nyerjenek a nagy fém ajtók mögé.
Hamar sorra is kerülünk.  A doki fiatal,  viszonylag jóképű és persze férfi. ..nem mellesleg az egyik legjobb orvos az országban.
Megkér, hogy sétáljak egy kört a kutyával.  Még egyet.  Odahív és Megkér,  hogy álljon a kutya.  Kiadom a parancsot és láss csodát,  feláll és úgy is marad.  Doki megnyomogatja a lábát,  Castor tűri.  Megszokta már,  hogy vizsgálják.  Nem morog,  nem ugrál.  Büszke vagyok rá.
Lefektetem és úgy is átnyomkodja. Közben angolul beszél medikus érdeklődik, hogy mi történik épp.  Elmondják neki. Öt perc,  annyi sem telt el-diagnózis felállt.
Térdficam. Kezdetleges,  azaz időnként kiugrok, majd visszaáll. Műteni kell,  mert komoly károkat okoz.  Szalag szakadás és hasonlók.

Az orvos rám néz és beszél hozzám.  Szimpatikus.  Kimondja a következőt: ' ez egy drága műtét'.....majd Kimondja az összeget.
Már nem szimpatikus.
Olyan számot mond, ami szinte felfoghatatlan.
Nagyon sok pénz.  Simán vennék belőle három új kutyát.
Próbálok nem túl megdöbbent lenni.
Ráadásul két műtét kell.  Először az egyik láb,  majd négy hét múlva a másik.
Mint egy robot, lefixálom a műtét időpontját, bár nem vagyok magamnál.
Azon a számon ámulok,  amit kimondott. Hihetetlen.
Vajon vannak emberek,  akik ezt kifizetik? Ki tudják fizetni?
Gyorsan telefonáltam. Kerestem másik helyet a műtétre.  Nem találtam.  Ide specialista kell.  Ő az vagy két másik van még az országban.  Nyilván az sem olcsóbb.
Mit csinálhatnék?
Ki hagyná a kutyáját szenvedni?
Ki tudná elaltatni emiatt?

Kemény nap volt.  És nem könnyű jól dönteni.  Ennyi pénzből nyaralni lehet menni.  De ki tudna nyugodt lelkiismerettel nyaralni egy érző lélek hátránya által?
Castor,  én mondom Neked,  nagy szerencséd van,  hogy hozzám kerültél.
Ha ezt elintézem neked,  örökké jó kutya kell,  hogy legyél@♥





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése