Ma a kakasok előtt keltem, ugyanis fél 6kor már javában brummogtam és egyéb baba hangokat hallattam a Bencével egyetemben. Nem is értem miért kell hajnalok hajnalán ébredni, amikor utána egy óra múlva már alszik is tovább. Persze ez költői kérdés volt, hiszen pontosan tudom, hogy arra megy ki a játék, hogy engem kiugrasszon az ágyból, majd mikor megmentőm a Nescafé Classic kezd életet lehelni belém, akkor a kis haramia visszafekszik, én pedig itt maradok ébren, tágra nyílt szemekkel és azon gondolkozom, hogy haj de jó lenne szundítani egyet. Persze megvalósítani már nem tudom, mert mire a szervezetem újra felveszi az agyam ritmusát, miszerint aludni lenne jó még egyet, addigra a kis Bencus újból visít, hogy kialudta magát.
Úgyhogy ma elejét veszem a dolgoknak és nem fekszem vissza. Slussz-passz.
Pénteken nagy lelkesen írogattam a gyerekektől való megszabadulás fontosságáról, amolyan nem titkolt szándékkal, hogy aznap este bizony felveszem a nyúlcipőt - abból is a magassarkút- és belevetem magam az éjszakába. Gondolhattam volna, hogy hiú ábránd mindez...
Pedig minden klappolt. Buli Csepelen, a barátaimmal. Gondoltam ráveszem a Csabit, hogy menjünk. Bár oda nem akart menni, de azt mondta máshova elmehetünk. Sebaj, akkor menjünk máshova-csak el innen-gondoltam és legyen egy kis bor a közelben, mert úgy éreztem 1-2 pohárral nyugodt szívvel megengedhetek magamnak. Mikor már gondolatban felhúztam a fekete mini ruhám és rá a szőrös kiskabátom, akkor eszembe jutott, hogy felhívom már az édesanyámat, hogy bejelentesem neki az esti nagymamai kötelezettségét, miszerint a kanapénkon lesz szíves tölteni egynéhány órát, amíg én visszatérek az életbe innen Zombilandből.
Azzal az eshetőséggel nem számoltam, hogy nem lesz jó neki, ugyanis rosszul érezte magát és már délután befeküdt az ágyba, kúrálni magát.
Egy világ dőlt össze bennem. Persze, nem haragudhattam rá, hiszen mindenkinek megvan a joga betegnek lenni.
Így maradt a szokásos rutin. Bence kullancs hurcolása végkimerülésig, majd elaltatása után a szokásos Forma 1es relaxációs 20 celsius fokos fürdőzés Ádámmal, aki a kis vérszívó után hiénamód lerágta a maradék húsomat a csontról.
Oké, ez durva hasonlat volt, de van benne némi igazság. :)
A szombat reggel már vidámabban indult. Vásárolni mentünk, majd IMhez szülinapi ebédre. (Zárójelben megjegyzeem, hogy a Bence már időközben fel is ébredt, úgyhogy határozottan jó döntés volt nem visszafeküdni aludni erre a 20 percre)
Túl sokat nem időztünk ott, mert a Bencus álmos lett és indulni kellett haza. Délután leléptem a kutyával sétálni a közeli erdős terültre. Nagyon jó érzés volt a friss levegőn bandukolni egy kicsit, úgyhogy meg is fogadtam, hogy amint visszatér a lehetőség az esti kutyasétáltatásra( értem itt a sötétedés idejét), akkor újra nap, mint nap nyakamba veszem a várost és a város szélét...
Na meg persze sok függ majd a kutya állapotától is, hiszen kedden megyek vele az állatorvosi egyetemre és ott remélhetőleg tudnak rajta segíteni. Bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy ebből komoly műtét lesz és nem is biztos, hogy egy ideig bárhova is tudunk majd menni vagy egyáltalán fel tud-e állni. De ezek csak találgatások részemről, hátha van más megoldás is. Lényeg, hogy gyógyítsák meg szegényt, mert ez nem állapot, hogy ekkora fájdalommal kell élnie.
Na és azért ha bárki nagyon elkezdene sajnálni, hogy szegény Isaura micsoda kegyetlen sorsot él meg-nyugodjon meg- ha minden jól megy, ma moziba megyek. Azt még nem tudom mit fogunk nézni, de tőlem az Egri csillagokat is leadhatják, azt is élvezni fogom.
Közben az egész család felkel és már be is leptek, mit a legyek, úgyhogy most elköszönök..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése