2014. február 22., szombat

blogok, bulik, turkálók

A mai reggel sem tér el a szokásostól. A Bencét már reggel hatkor kidobta az ágy, így engem is. Soha nem voltam egy igazi lustálkodós típus és most sem igazán bánom, hogy ilyen korán kell kelnünk. Szeretem kihasználni a napot. Soha nem értettem azokat ez embereket, akik képesek végigaludni az egész délelőttöt.
De hát nem vagyunk egyformák.

Van néhány blog amiket én is szoktam olvasni. Akad köztük olyan, ami nagyon jó és olyan is, ami egy idő után már untat, nem köti le a figyelmemet. Viszont felfigyeltem valamire. Minden blogger írja, hogy egy bejegyzés elkészítése több órát vesz igénybe, csendben, mindenkitől távol leülnek és elkészítik a posztjukat. Ohh...na itt jót szórakozok, mert velük ellentétben én általában 10-20percet tudok eme nemes tevékenység oltárán hódolni rendszerint úgy, hogy a Bence a hajamba csimpaszkodik és a telefonomért harcol vagy este, ha Spongyabob kockanadrág háttérzaj mellett az Ádi csicsereg a fülembe. Nem a legkönnyebb dolog, mert sokszor azt sem tudom, hogy összefüggő mondatot írtam-e le és sajnos az esetek nagy többségében visszaolvasni sincs idő a leírtakat. Természetesen nekem nincs több ezer fős olvasótáborom és nem reklámozom magam, hogy "rajongókat" toborozzak. Én tényleg csak úgy írok. Azért, hogy majd 20-30 év múlva legyen min nevetni. Már, ha akkor még el tudjuk olvasni a leírtakat. :)
Viszont érdekes, hogy a sikeres bloggerek általában gazdag nők. Minden hétköznapi lány az ő életükről álmodozik és próbálnak beszívni mindent, amit ezek az elérhetőnek tűnő elérhetetlen ábrándok mutatnak. Mikor ébrednek már fel ezek a lányok? Attól,hogy ők is szív alakúra sütik reggel a tükörtojást, még édes kevés, hogy valaha Manolo Blanik lábbeli kerüljön az F&F cipőjük helyére a polcon. De úgy gondolom, hogy a rajongásra is születni kell. Amúgy tényleg magával ragadó tud lenni az a világ, ahol nem nagy ügy minden nap Chanelben vagy Diorban parádézni, de sajnos ez nem a valóság....

Viszont, ha már a parádézásnál tartunk....végre eljött az én időm. Egyik barátnőm 20as évek buliját szervez március elején és már nagyon készülök rá. Hosszú idő után ez az első buli, amiben részt tudok venni. Persze azért reggelig tartó mulatozás itt sem igazán fér bele, de úgy hajnali 2-3 azért megcélozható. Már be is szerveztem anyut, nehogy megint wellness nagyi legyen azon a hétvégén, mert nála sosem tudni épp hova megy kikapcsolódni.
Én személy szerint imádom a beöltözős bulikat, a tegnapi napot a megfelelő jelmez kiválasztására szántam. Találtam is egy jót a helyi kölcsönzőben, úgyhogy le is foglaltam a partira. Biztos lehetett volna ennél exkluzívabbat is találni, de szerintem azért nem rossz. Kiegészítőket is gyorsan szereztem hozzá. Szerintem rendben leszek! ;)
Másik utam a Háda turkálóba vezetett jelmez ügyben. Rengeteg flitteres, csillogó ruha volt itt is, ráadásul minden féláron. Nem vagyok egy turkálóba járó típus, pedig nagyon jó cuccokra bukkanhat az ember. Most sem volt ez másképp, találtam pár szuper dolgot-szó szerint fillérekért. A legjobban egy még cimkés H&M kabátnak örülök, ami olyan csinos, hogy elájulunk tőle, így potom 2500 Ft-ért megvettem. Igaz, hogy anyunak, mert rám nagy volt, de ő biztos iszonyúan fog örülni neki. Úgyhogy nemcsak jelmez miatt, de most a féláras turis ruhák végett is érdemes bekukkantani valamelyik Háda turkálóba, mert van egy-két kincs, amit kihalászhatunk.
Nekem is vezet még egy utam oda ma, mert a Csabinak eddig csak egy zakót tudtam szerezni, kalap, mellény és nyakkendő még hátra van.

Csodás vasárnapot mindenkinek!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése