levél apámnak

Apukám!

Mindig azt hitted, hogy vicc az élet. Az örökös hülyéskedés, az ment neked. Ma lennél 61 éves. Furcsa is ebbe belegondolni, mert az öregség nem is lenne való neked. Inkább mindig szeleburdi voltál és ez most furcsán mutatna egy öregedő embernek. Az utolsó éved már nem volt tréfa, meg is ijesztettél azzal, hogy úgy lefogytál és szép csendben itt is hagytál minket. Nem voltak nevetések, sem tréfák, sem csínytevések. Csak csöndben, se szó se beszéd inkább abbahagytad az életed.
Én sem nagyon tudok már nevetni, pedig sok okom lenne rá, de inkább csak mosolyogni szoktam. A nevetés a tiéd volt és el is vitted magaddal arra a helyre, ahova mentél.
Én meg itt maradtam és megváltozott minden. Szültem neked is unokákat, akik már hiába várnak arra, hogy horgászni vidd őket vagy biliárdozni a kocsmába, amit csak Gubinak hívtál. Persze már a Gubi sem lenne ugyanaz a hely. Biztos meg is lepődnél, hogy már cigarettázni sem lehet odabent, sőt még arrébb is kell lépni legalább ötöt az ajtó mellől, hogy rágyújthassál egy szálra. Ez neked nagyon nem tetszene.
Meg is lepődnél, hogy mennyi minden más lett. Mikor meghaltál mindig azon gondolkodtam, hogy mikről maradsz le. Mostanra már sok mindenről. Lettek új utak, körforgalmak, fagyizók és megszüntek régi helyek. Aggódnék is miattad, hogy eltévednél az új M0áson, pedig mindig tudtad merre kell kanyarodni a kocsival. Még engem is elnavigáltál látatlanban, mikor nem volt gps és okostelefon és épp a reptérről próbáltam hazajutni, de le volt zárva az út, amit ismertem. Hogy honnan tudtad mindig, merre kell kanyarodni, azt most sem tudom.
Meg hát lettek a gyerekek. Nem is egy, hanem három. Erre már kacagnál, azt tudom. Fel is dobnád őket a fejed fölé és ők versengenének, hogy ki legyen a következő. Vagy lehet,hogy kecske lennél. Ha most nem lennék szomorú miattad, biztosan nevetnék, hogy milyen jó volt, mikor mindig kecske voltál én pedig a kis tigris, aki előled menekült és te kergettél engem a nappalin át.
Nem tudom milyen lennél 61 évesen. Biztos már kellően őszülne a hajad és a bajuszod is, de nem bánnád, vidáman nyalnád le róla a sör habját nyáron, ahogy mindig is csináltad. És a pocakod nagy lenne. Nem olyan beesett, mint az utolsó időkben, hanem nagy, kerek, azzal a jellegzetes anyajeggyel a köldököd mellett. A gyerekek nyomogatnák a mellbimbóidat, ami dudálna, mint mikor én nyomkodtam kiskoromban. Sokat jönnél hozzánk és sok helyre mennénk együtt. De jó lenne nekünk!
De jó lenne a gyerekeknek!
Haragszom is kicsit, amiért nem vagy itt, pedig most kellőképpen szükség lenne rád. Hogy fognak így horgászni tanulni a fiúk és bográcsolni a Dóri? Most minden ránk marad és nem is tudom neked megmutatni, hogy miből maradsz ki. Tényleg olyan vagy, mint egy áprilisi tréfa. Itt a tavasz, a születésnapod és ennyi év után is még hiányzol nagyon.

Kislányod, A.