Pironkodva bevallom, nem vagyok egy trendi, paleo-anyuka, aki folyamatosan puffasztott rizsekkel és bio krumplival tömi a gyerekeit. Mi gumicukrot és csokoládét eszünk, azt a fajtát, ami tönkreteszi a fogunkat, a bőrünket és amitől dagadtak is leszünk. Mi ugyan nem tapasztaljuk ezeket a szörnyű tüneteket, így nálunk ezen termékek további tesztelésen esnek át a jövőben is.
Az év többi szakaszában próbálkozom, hogy a fiaim normális táplálékot is vigyenek be a szervezetükbe, ami azért több-kevesebb sikerrel meg is valósul, így igazán nem olyan vészes, hogy 1-1 húsvét vagy télapó becsúszik.
Reggel naiv módon tálaltam fel a tegnap elkészített sonkát, tojásokat, salátákat és zöldségeket, mert csak a Csabi és én lakmároztunk belőle, a gyerekek sajnos túl korán kiszúrták a terasz ajtón keresztül a fűben elrejtett nyalánkságokat, így hét lóval sem tudtuk volna visszatartani őket, úgy meg voltak vadulva már hajnalok hajnalán. Miután kaptak kabátot és cipőt, uzsgyi, szaladtak is a kertbe,de úgy, hogy a kikopott fű helyén "nőtt" homok csak úgy porzott utánuk.
Öt perc múlva már vígan tömték a rengeteg finomságot és bontogatták az ajándékokat, amiket a nyúl hozott nekik.
Reggeli után megpróbáltuk összeszedni a csapatot, mert IM várt minket ebédre. Ilyenkor őt meg is locsolják a fiúk, mert hétfőn már nem fér bele, hogy még olyan messzire is elmenjenek locsolkodni, annyi kókadozó kislány vár rájuk itt a közelben is. A hétfő délután pedig már a hosszú évek óta szokásos közös családi egybegyűlés során a dédiéknél mindenki összejön és egy össznépi locsolkodás keretében, keresztbe-kasul spriccelünk és tojást cserélünk a kis kosárkáinkból úgy mind a huszonvalahányan,majd eszünk egy kis sonkát tojással és tormával és jókat beszélgetünk a körbeült kerek ebédlőasztal körül. A mi családunk nagyon szeret ám így csinálni, mert rendszerint ezt minden ünnepkor meg is ismételjük. Karácsonykor ugyan nagyobb csinadrattával adjuk elő, de újévkor csak annyi különbséggel végezzük, hogy sokan másnaposok és sonka helyett virsli kerül a tálba.
Az IMnél elfogyasztott ebéd nagyon jól sikerült, Dórika illemtudóan kint aludt a kertben, hogy ne zavarja meg az ünnepi falatozást. Persze idővel aztán ő is ébredezni kezdett, amin mondjuk nem is igen lepődök meg, mert akkorákat durrogtatott a pelusába, hogy időnként azt hittem felrobban szegényke álmában. Mire magához tért a nagy délelőtti szunyókálásból már kellőképpen tele is lett a pelenkája, amit gondosan el is kezdtem volna kicserélni, ha nem realizálom a helyzetet, miszerint nem hoztam egyetlen pelust sem magammal, viszont volt nálam 3 váltás kisruha, szájfény, parfüm és 2 okostelefon is. Ott álltam egy "kibontott" gyerekkel 30 percnyi autóútra az otthonunktól, Húsvét vasárnap...esélyem a nullával volt egyenlő, hogy pelenkához jussak a mai nap folyamán. Isteni szerencse, hogy végül találtam a táskámban egyet a Bence pelenkái közül, amit valahogy ráraktam a Dórira, de leginkább úgy állt rajta, mintha én a Padödös Falusi Mariann bugyijába próbáltam volna belebújni. Hogy kifolyt-e belőle azóta a cucc, azt nem tudom, de jó ideje ismét édesdeden alszik, pedig már haza is értünk az ünnepi ebédről.
Úgy néz ki tényleg nem könnyű megszokni, hogy három gyereknek háromféle felszerelés kell, különben összedől a világ. Szerencsére legalább magamat nem felejtem el ellátni, mert bár a majd' hathetes gyerekemet nem tudom bepelenkázni, én legalább ki vagyok sminkelve. De hát nem fontosabb a púder, mint a pelenka??? Úgy hallottam, ha boldog az anyuka, akkor boldog a baba is...akkor pedig nagy baj nem lehet... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése