Úgy fél órája próbálok nekiülni ennek a bejegyzésnek, de annak ellenére, hogy este háromnegyed tíz van, a gondolataimat megzavaró körülmények száma egyáltalán nem akar csökken tendenciát mutatni. A háttérből hamiskásan, de hangosan egy lambadát zenélő gyerekjáték töri meg a csöndet, azt a csöndet, ami nem is igazán létezik itt minálunk. A Dodó rendes gyerek módjára már fél 8 óta alszik, de a többi elvetemült még itt randalírozik a lakás egy-egy szegletében, időnként fel-felbukkanva az ágyam mellett. Ezen kis látogatások alkalmával pillanatok alatt megzavarják nyugalmat, az imént például egy fél literes vizespoharat sikerült a Bencének lerúgnia az ágyam széléről és a víz szerteszét fröccsent,,,befolyt az ágy alá és az elosztóba is, ahonnan a laptop kábele és a telefonok töltője is kapcsolódik.
De ebben a pár mondatban, amiről ma írni fogok, nem akarok panaszkodni arról, hogy milyen fárasztó dolog az anyaság. Mert bizony az. Mind szellemileg, mind fizikailag.A Csabi hétfőn hajnalban elutazik néhány napra munka ügyben- ahova mellesleg én is mehettem volna, de mivel a Dóri még túl kicsi, hogy megváljunk egymástól huzamosabb ideig, így ez az opció szóba sem jöhetett.
Viszont egyre inkább érzem,hogy rám fér egy kis kikapcsolódás. Most már idejét sem tudom mikor tudtam teljesen egyedül elmenni bárhova is, legyen az akár bevásárlás vagy wc-re menetel. Mindig falkában kell járnom, ha akarom ha nem. Én pedig alapvetően szeretem is a magányt, egyáltalán nem zavar, ha nem tudok senkihez szólni vagy ha senki nem foglalkozik velem. Soha nem voltam és soha nem is leszek kapcsolatfüggő személyiség és időnként szükségem is van 1-2 lopott órára önmagammal.
Pár hónappal ezelőtt megajándékoztam magam egy koncert jeggyel, ami május 29-én lesz aktuális. Ez lesz az első alkalom, hogy elmegyek este itthonról. Elvileg minden menni fog,mint a karikacsapás- a Dóri sosem kel fel éjfél előtt, de addigra haza is érek majd. Igazság szerint minden porcikám vágyik erre a kis kikapcsolódásra és mint egy kisgyerek vágom a centit, hogy tudjam mikor jön el az én időm.
Közben csend és béke szállt a házra, végre mindenki elvonult lefeküdni. IM is nálunk vendégeskedik a hétvégén, de most kifejezetten boldog vagyok miatta, mert így kissé felszabadulok erre a két napra, hiszen így van segítségem nekem is. Akármennyire is küszködtem évekig ezzel, hogy ne legyen itt senki, ne lábatlankodjanak nálam sokáig, most, hogy 3 gyerekes anyuka vagyok, már rájöttem, hogy a lottó ötössel felér egy egész hétvégényi segítség.
Persze nem mondom, hogy időnként nem áll égnek a hajam, de most is több új kifejezést is tanultam:
"Éhomra kell bevenni."
"Azt hittem még sum egy kicsit."
Megfejtéseket a nyelvtoro@feladvany..hu e-mail címre várok. :) (persze nem igazából, inkább elárulom:)
Éhgyomorra kell bevenni.
Azt hittem még alszik kicsit.
Au revoir! Szép álmokat mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése