szombat

Szombat este 10 óra van. Őszintén szólva nem vennék mérget rá, hogy nem alszom el két percen belül a sztorim kellős közepén, mert eléggé kifáradtam az elmúlt napokban. Sietek is a mondandómmal, az ablakot is kinyitottam, mert ma végre egyedül alszom. Persze, hiányzik kicsit az Ádi szuszogása, de manapság élvezem a magányt és a társaság nélküli perceket, A csöndet. Na azt élvezem leginkább. A minap este az Auchanba autóztam és azon kaptam magam, hogy a rádióból szóló sláger olyannyira zakatol a fejemben, hogy majd' megőrülök tőle, így aztán egy gyors mozdulattal lekapcsolva a szerkezetet, néma csendben gurultam a multiba beszerezni a szükséges dolgokat.
Most is, mint mindig rengeteg gondolat kavarog a fejemben és gyorsan kell döntenem ,hogy milyen irányba vigyenek a szavaim. Így estére egy könnyedebb, viccesebb témát veszek elő, a másikat majd egyik délután megírom, mert lefekvés előtt jobb csuda vidám, nevetős vagy éppen kalandos dolgokat emlegetni, mint nyomasztó, félelmekkel teli vagy bármi ehhez hasonlót.

Az elmúlt napok nagyon - keresem a megfelelő kifejezést- mozgalmasan, megterhelően teltek. A Bence beteg lett, így jó pár napot együtt töltöttünk, én és az összes gyermekem 0-24h-ben. Mert persze az Ádinak is felajánlottam az itthon tartózkodás lehetőségét, tekintve, hogy most még megteheti, mert pár hétig az óvodások táborát erősíti majd, aztán pedig belép a kötelességekkel teli, iskolás életbe, ahonnan már nem lehet csak olyan egyszerűen ki-kimaradozni. Így feldova a labdát, természetesen a szabadságot és a velünk töltött időt választotta, bár kissé örültem is neki, ugyanis ő már sokkal inkbb segítség, mint hátráltató tényező.
A Bence ezzel szemben rendesen ki tudja szipolyozni az embert. Először is azzal, hogy mindig van nála egy favorit. Egy joker, a családból, egy személy, akivel hajlandó együttműködni. A többiek pedig a fejük tetejére is állhatnak, akkor sem csinál meg semmit nekik, sőt még kifejezetten veszekedéseket szít maga körül Mondanom sem kell legkevésbé sem tartoztam a joker kategóriába, így minden egyes percben meg kellett küzdenem az akaratom érvényesítése érdekében. Reggel nem vehettem ki az ágyból, mert ő épp apát várta, nem lehetett nekem szívószálat tennem a kakójába, hanem ő választott magának fél percenként újakat, nem adhattam rá ruhát, cipő, nem cserélhettem pelust, a gyógyszer beszedésről pedig jobb, ha nem is beszélek. Fel kellett hívnom az apját, hogy telefonon kérje meg a már toporzékoló gyereket, hogy ugyan kapja be azt az előírt 3 ml-t, mert minden erőm és próbálkozásom ellenére legalább 8 ml a homlokán, a nyakán és a ruháján landolt. A terv működött, a gyerek telefonon lebeszélt mindent és bekapta az antibiotikumot.
Aztán egyszer csak - valószínűleg a sok együtt töltött idő hatásásra-- a dolgok megváltoztak. bekerülte a vip zónába és én lettem a főnök Bencus apró kis életében. A Csabi le van tojva, én hurcolom, etetem, öltöztetem ésatöbbi, ésatöbbi.
Eleint azt hittem ez jó nekem, de egyre inkább látom ,hogy ez mennyire kimerítő feladat, 12 kilót tartani, etetni, itatni egész álló nap...
Miután már tényleg eléggé kikészültem a 3 napos betegség hatására, mára kiterveltem, hogy elmegyünk vásásrolni. farmer ing és fürdőruha volta  a listámon, valamint egy jó fajta proszívó. Minden viszonylag rövid időn belül sikerült találni, bár a fürdőruha felpróbálása kissé érdekesen alalult. Bencus teljesen természetesen bejött velem a fülkébe. A látottak alapján ő is vetkőzni kezdett, cipő , zokni, pulcsi pillanatok alatt lekerült róla.
Így visszagondolva bizony eléggé vicces volt a szituáció, a kisfiam anyait-apait beleadva segített.

Közben persze csak elbóbiskoltam, úgyhogy most álomra is hajtom a fejem, beszámoló folytatása hamarosan.....