téboly

Péntek este fél 10. A lakásra csend és béke szállt,  az összes gyerek alszik,  nekem pedig eltünt az internet kapcsolat a laptopomról, így telefonon kell pötyögnöm a mondandómat, ahhelyesírási hibákért előre is elnézést,  de automatikusan átírja a szavakat és sokszor nem is veszem észre.

A mai nap nagyon kellemes hangulatban telt,  egy régi barátnőmmel töltöttem a napot a Margit szigeten. Velem a Dóri volt,  vele a kislánya, aki nemrég múlt egy éves.  Sétáltunk,  ebédeltünk és megbeszéltünk mindent a gyerekekről, a párkapcsolatunkról és az elmúlt fiatal, húszas éveinkről, aminek nagy részét együtt töltöttük.  A közös balatoni nyaralásokról, amik egyik évben sem maradhattsk ki. Ketten lányok nyakunkba vettük a Balatont. Vonattal mentünk egy-egy hétre,  csak mi ketten.  Közben jöttek-mentek a szerelmek és a szerelem nélküli nyári románcok.  Semmi gondunk nem volt,  csak, hogy jól érezzük magunkat és ezt maximálisan teljesítettük is.  Most így felelevenítve a régi emlékeket, a fülledt, alkoholos, dohány füstös, asztalon táncolós Siófoki éjszakákat, rá kell jönnöm,  hogy baromi jó volt.  Imádtam minden egyes pilkanatát.
De ezek a gondtalan évek már rég elmúltsk és a mostani időszakomat sokkal inkább a káosz jellemzi.
Olyannyira el tud uralkodni a fejetlenseg,  hogy ma például elfelejtettem visszatenni a frissen műtött kutya nyakára az orvosi gallért és azzal a lendülettel ki is rágta a varratait, így holnap reggel már vihetem is vissza az állat kórházba-ha esetleg még nem lenne más programom...

A tegnapi napom viszont egyelőre semmi nem tudja felülmúlni. Három gyerekkel,  egymagam elindulni a boltba...nem is hiszem,  hogy nem sejtettem semmi rosszat.
A Bence hamar talált okot az ordításra, majd pillanatok múlva már a földön fetrengett egy doboz szétgurult smarties mellett. Ha esetleg nem mindenki bámult volna minket,  akkor csakhamar azok is odanéztek, mikor meg mertem kérni,  hogy tegye le a nyalókát. Ott teljesen elszabadult a pokol.  Vergődött a kövön,  prüszkölt, hörgött, visitott.
Azt hittem túl vagyunk a nehezén,  de a java csak ezután jött.  Az autóban ismét őrült ámokfutásba kezdett. A taknya a szájába folyt,  miközben egész testével tiltakozott az ellen,  hogy beültessem az ülésébe. Itt már kellőképpen izzadtam és tanácstalan voltam, mert mint akibe 7 ördög bújt,  úgy visitott és harapott.
Mikor már a tűrő képesség határán van az ember,  akkor leleményes ötletek merülnek fel az elemében.  Így történt az is,  hogy a Bencét végül fejen locsoltam egy üveg kubu-gyerek-üdítő itallal.  Ez hatásos lehetett,  mert a sírás azonnal abbamaradt es egy szó nélkül bemászott a helyére.
Most már nekem is aludni kell,  holnap is kell az energia.  ;)