Ha nem lenne elég a napok óta alvatlanság, még az Ádit is megnyertem magamnak a hétre. Tegnap reggel oviba indulás előtt belázasodott és így óvoda helyett a gyerekorvoshoz mentünk. Egy hét pihenőre lett ítélve én pedig ezzel egyenes arányban egy hét dupla műszakot nyomok 0-24ben két gyerekkel. Hallelujah!
Hát nem irigylem magam. Bevallom a hajmosással is elmaradtam és igen, kezdek játszótéri anyukává válni. :)) de persze nem hagyom magam, ma ha törik, ha szakad megmosom a hajam és a lábamat is leborotválom! -legalábbis a szőrt rajta. :)
Közben, ha agyi kapacitásom engedi, ki kell ötletelnem valami szuper meglepetést a Csabinak, mert ő már tudja mit ad nekem karácsonyra, nekem pedig még egy kósza jó gondolat sem fogant meg az agyamban. Egy dologhoz ragaszkodom az ajándékozással kapcsolatban, mégpedig ahhoz, hogy meglepetés legyen. Nem szeretek úgy se szülinapi, se karácsonyi ajándékot kapni, hogy tudom mi az. És épp úgy adni sem szeretek előre megrendelt ajándékot. Legyen meglepetés! Tiszteljenek meg annyival, hogy gondolkodnak, mi okozna örömet vagy mi az, ami úgy illik hozzám. És természetesen ez tőlem is elvárható. Próbálok mindenkinek olyan dolgot adni, aminek örül. Nem megyek be az első boltba és akasztok le a fogasról egy pulcsit, mert lehet, hogy az a legegyszerűbb, de nem biztos, hogy pont arra vágyik az illető. Engem amúgy roppant egyszerű megajándékozni. Mindennek örülök, amit az arcra vagy a testre lehet kenni, esetleg felvenni vagy ráarasztani' -krémek, sminkszerek, ékszerek, ruhák, kiegészítők. Szerintem e téren főnyeremény vagyok. Egy sminkecset vagy egy szép nyaklánc bármikor mosolyt csal az arcomra. Nem is lennék bajban, ha magamat kéne ,meglepni, de egy férfi mindig nehezebb eset. Kevés hím alèl el egy kasmír pulcsitól és egy arckrém sem feltétlenül tuti befutó a fa alatt. Ha bármi hobbija lenne, akkor egyszerűbb dolgom lenne-de nincs. Illetve DE! Van valami, amit mindig emleget, de sose vette meg. Azt hiszem meg is van a tuti ajándék. Kicsit ugyan drága, de most karácsony van. Ennek örülni fog és én is! ;)
Nem is mondok egyelőre semmit, utána kell járnom a dolognak.
Viszont az előbb valami nagy durva dolog történt. Aki látta már mostanában közelről a Castort, az tudja, hogy akkora feje van, mint egy medvének és ezt mindenféle túlzás nélkül állíthatom. Épp ezért volt nagy mutatvány, hogy könnyen kivettem ma reggel a szájából a Bence cumiját. De nem is ez volt a meglepő, hanem, hogy miután kora reggel bent randalírozott a lakásban-mert minden reggel megy egy kört- elkészítettem a reggelijét és kulcsra zártam a bejárati ajtót, miután őt a reggelijével együtt kitettem a kertbe. A Bence elaludt a szobájában a nyitott ablak alatt, mi pedig az Ádival bebújtunk a hálószobában az ágyba és elindítottunk egy mesét. Már vagy tíz perce néztük, mikor a fal mellől egyetlen hang nélkül benézett a medve feje. Hogy hogy került oda a zárt ajtón keresztül azt hirtelen fel sem fogtam viszont az ütő is megállt bennem. Annyira megijedtem, hogy csak na, Biztos ezt érezték a táborozók is, akiket egy grizzly falt fel a national geographicson. Persze a miénk egy szelíd medve, na de jól rám hozta a frászt. Aztán miután magamhoz tértem kinyomoztam, hogy Medve Copperfield a terasz ajtón jutott be valahogy. Gondolom nekitámaszjodott és mivel nem volt jól becsukva, kinyílt. Végül megnyugodtunk és most mind egy kupacban nézzük a Mikulás mentőakciót. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése