mindenamieszembejut

Egyelőre reggel hat lévén még nincsen kialakult dolog a fejemben, hogy miről is kéne írnom. Pillanatnyi itthoni állapot: Csabi, Ádi, Kira kutya alszanak a hálószobában, Bence, Castor és én a nappaliban bandázunk. Hát igen...a lusták és az elevenek. :)
Mellesleg igen, bent van a nagy kutya is. Ilyenkor reggel van általában a kettőnk ideje, mert így nem zavarjuk a családot. Én megiszok egy bögre tejeskávét a kiskutyám pedig elnyúlik a kanapé előtt a lábamnál. Igazából nem csinálunk semmit, mégis ez a nap fénypontja a kapcsolatunkat illetőleg. Szégyen szemre már két napja nem sétáltattam meg a kutyám, mert egy percre sem voltam itthon, úgyhogy ma kárpótlásul egy nagy kiruccanást tervezek vele- bár erről még nem értesítettem a családot, akik rendszerint nem értékelik ezen ötleteimet.
Érdekes dolog ez a kutya. Biztos sokan tényleg hülyének néznek miatta, hogy két gyerek mellé még a nyakamba veszek két kutyát. De hát a Kira ugye már 8 éve-megjegyzem nagyon jól tartja magát, a Castor, hát ő pedig egy akita. Mindig csodálkozva olvasom az akitások oldalát a facebookon. Ez egy zárt csoport, úgyhogy idegenek nem nagyon látnak bele. Kicsit olyan érzetem van, mint mikor Alfa Romeom volt. Az alfások is egy külön világ...ha egymással szembe jönnek az úton, villognak egymásnak. Szerettem azt a kocsimat. Nemcsak azért mert cabrio volt, hanem mert valahogy én voltam. Ezt azért hoztam fel, mert az akitások is ilyenek. Persze, tudják, hogy vannak más kutyák is a világon, de az akita az akita. És komolyan mondom rá tudják ragasztani az emberre ezt a különleges érzést. Amúgy nagyon kedves emberek és tényleg a világ minden tájáról szereztem ismerősöket, akikkel rendszerint chatelni is szoktam. Nemcsak a kutyáról, hanem a világ dolgairól. Különleges dolog akitásnak lenni. Amúgy különlegesen nehéz. Furcsa egy kutya ez, de nagyon ragaszkodom hozzá. Néha nem ártana egy Cesar Millan hozzá.
De, hogy miért is nem jut időm semmire?Mert folyton megyek, mint a mérgezett egér. Tegnap előtt az egész napot az Alléban töltöttem némi shoppingolás reményében, de ebből jószerivel csak annyi valósult meg, hogy mint egy málhás ló  kezemben a Bencével, a babakocsival és a táskámmal masíroztam a pláza folyósóin és minden kirakat előtt elgondoltam, hogy ide biz' benézek ha megnyugodott a karomon háborgó kisded....de ebből leginkább semmi nem lett. A legnagyobb bevásárlást egészen konkrétan a DMben intéztem, ahol is vételeznem kellett egy bébi ételt, hozzá kanalat, egy baba vizet, baba poharat és egy rágóka játékot is. Bizony, bizony...én, mint gyakorlott anyuka így felszerelkezve tudtam elindulni egy hatórás vásárló körútra a gyerekemmel...így, hogy még egy nyamvadt játék sem volt nálam, élelemről és vízről nem is beszélve. :)
Miután beszereztem ezeket az elsősegély dolgokat, a Bence egy jó háromnegyed órán keresztül lakmározott a folyosón, majd vidáman szürcsölte a vizet a csőrös pohárból, ami valami rejtélyes módon egy apró lyukon minden második szívásnál szemen fröcskölte és akkor megugrott, mint egy megriasztott antilop borjú a szavannán. Eléggé vicces volt. Miután elvesztegettük a fél napot a Bence élelmének beszerzésével, majd annak elfogyasztásával, gyorsan berobogtam a Mangoba és vettem magamnak egy gyönyörű fekete ruhát, majd egy másik boltban egy bőr miniszoknyát. Aztán mikor a harmadik helyen a tükör előtt pörögtem egy nagyon szexi tollszoknyában-ami olyan, mint egy boa, csak szoknya- például egy szilveszteri buliban nagyon dögös tud lenni-akkor felvillant egy lámpa az agyamban. Pont úgy, mint a tom és jerryben, mikor valami nagy ötlet jut az eszükbe. Na én ekkor jöttem rá, hogy kétgyerekes anya vagyok és eddig egy fekete miniruhát  és egy bőr szoknyát vásároltam, most pedig itt illegek-billegek egy babydollban...anyám. Normális vagyok?? Hova veszem én fel ezeket a göncöket? Még ha én lennék Victoria Beckham- de azon kívül, hogy állandóan csak szülünk, semmi közös nincs bennünk. Így elhajítottam a szexi minit és átrohantam a HM-be venni néhány egyszínű, rövid ujjú pólót és azért egy kicsit szexibbet is a már megvásárolt bőr minihez. :) Ennyiben ki is merült a vásárlásom. A hőn áhított kirakatok már csak mást tudtak elcsábítani, mert délután öt óra lett és eszembe jutott, hogy bizony én hagytam otthon is egy másik gyereket az apjával. Így hazamentem és végül hulla fáradtan dőltem el a nappaliban.
Aztán jött a tegnap. Halaszthatatlanul fontos dolog volt az IKEAba menni és venni egy komódot és ha már ott voltunk még jópár dolgot. Most van egy szuper elképzelésem a lakás megszépítéséről és egy-két hozzávalót már be is szereztünk. Persze nagyobb munkálatokat igényelne a dolog, mert festeni is kéne és egy új konyha sem ártana, de egyelőre haladjunk szép sorban. Ami nekem nagyon tetszik az a magasfényű fehér bútor. Persze minő véletlen találtam is ehhez passzoló konyhát, de az még a jövő zenéje, mert potom egy millió forintot kéne kicsengetni érte. De majd egyszer..hátha. :) Itt is sikerült gyorsan és viszonylag rövid idő alatt megszabadulnunk egy kevesebb összegtől, aztán már rohantunk is haza, mert majdnem fél 4 volt. Anyu 4re jött át a gyerekekre vigyázni, mi pedig elmentünk moziba.
A Campona moziban teltház volt, Mindenki arra a filmre ült be, amire mi is, a Wall street farkasára Leo DiCaprioval. Tudtam, hogy 3 órás filmre jöttünk, úgyhogy a büfében vettem egy hétre elegendő élelmet - természetesen édeset és sósat is, hogy tudjam váltogatni- és egy liter innivalót. A film jó volt, a kaja mennyiség még rajtam is kifogott, bár ebben lehet, hogy nagy szerepet játszott a kettővel mellettem ülő fiatalember, aki nem spórolt és egy jó üveg dior pour homme parfümöt feláldozott a bőre oltárán, úgy, hogy szerintem 5 méteres körzetben egy férfinak és nőnek sem kell befújnia magát az elkövetkezendő két hétben...
A film tényleg jó volt, megérte megnézni. És jó volt az is, hogy egy gyerek sem ült az ölemben közben és se enni, se inni nem kellett adnom a film alatt senkinek és gyurma muffint sem kellett közben készítenem. Úgy érzem szeretek moziba járni....