Ez a karácsonyi hajcihő még az egészséges, vásárlásra termett szervezetet is megviseli. Tegnap délelőtt nagy buzgón útra is keltem, hogy beszerzem a maradék karácsonyi ajándékokat. Egyetlen úticélom volt, a helyi Auchan, mert az Ádi ott nézett ki magának egydob sszettet én pedig hiába is gondoltam, hogy ha van isten ezt bizony nem kell megvennem, mert tévedtem. A Jézuska fő küldetése nálunk ez a dob. Beletörődve sorsomba, elmentem a Bencével a boltba. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű úgy vásárolni, hogy egyik kezemmel a babakocsit, másikkal a bevasarló kocsit kell tolnom. Mindezt megspékelve még egy tömött bevásárlóközponttal...hmmm...hát ez van, senki nem mondta, hogy könnyű a Jézuskák dolga. Még ragozhatnám ezt a sztorit, de lényeg a lényeg, hogy megoldottam. És rengeteg jó játékot vettem. Legot, gyurmát, DOBOT, kalózhajót és pár dolgot a Bencének. Ez a sok ajándék természetesen nem mind tőlünk lesz a gyerekeknek, hanem ez már jó pár éve úgy működik a családban, hogy mindenki nekem ad pénzt, én pedig megveszem a játékokat, becsomagolom és észrevétlenül visszajuttatom az ajándékozónak, így olyan, mintha az ő Jézuskája hozta volna, viszont tuti olyan ajándék, amire vágyott a gyerek és nincs is meg, nem kell visszavinni kicserélni. Hát nálunk így megy ez. Azért próbálok mindenki pénzén egy nagyobb dolgot venni és nem száz kicsit.
Tudom, hogy pofátlanság, hogy ezt állítom, de én kész vagyok. Megvettem mindent, ami kellett és persze szokás szerint azt is, amire abszolút nem volt szükség. A hátralevő pár napot pedig a lakás rendbetételével és egy-két finomság elkészítésével fogom eltölteni. Már ha a két kisember is úgy gondolja. Nem mondom, hogy a világ legegyszerűbb dolga volt ez a pár nap készülődés a Bencével, mert éppen abban a korban van, mikor semmi nem jó. Ha lerakom bőg, hogy vegyem fel. Ha felveszem bőg, hogy vigyem ide-oda, ha odaviszem bőg, hogy a szájába vehessen mindent...és így tovább a végtelenségig. Eléggé meg tud tébolyodni ettől az ember lánya, de hát többek között emiatt olyan nagy kihívás az anyaság. Ezért nehéz önmagunknak maradni. Végülis szerintem már az a nő is jó anya, aki nem veszti el az eszét a nagy gyerek nevelés közepette. Biztos sokan kívánkoznak inkább Fótra a diliházba egy-egy keményebb napon. Tegnap már nekem is megfordult a fejemben, hogy felnyitom az aajándékba kapott jagerem és jól meghúzom. De végül nem tettem. Inkább csak gondolatban nyeltem egy nagyot belőle, de akkorát, hogy még a hideg is kirázott volna és arra jutottam, hogy inkább tűröm tovább sorsomat. Így aztán egyik kezemben a Bence lógott, másikban a porszívó.
Ma reggel pedig jött a kényeztetés. Negyed kilencre hajfestés időpontom volt és a mami felajánlotta, hogy atjön vigyázni a kisunokákra. Én már éreztem, hogy jobb, ha nem fogadom el ezt a szívességet, de meggyőzött, hogy ugyan ne cincáljam a fodrászatba a gyerekeket. Persze mondanom sem kell, hogy tíz perccel a megbeszélt idő után érkezett és már akkor láttam, hogy halál ideges, hogy itt kell tölteni az időt, ahelyett, hogy a dolgait csinálná. Joggal kérdeznénk, hogy miféle dolgojat? De hát, ha csak egy dolgot kéne mondanom az anyukámról, az lenne, hogy legalább annyira be van havazva, mint a mounteverest, oolyan sok a dolga, mint az amerikai elnöknek a választások idején és olysn fontos feladatai vannak, mibtha a nato parancsnokságán dolgozna. Gondolhatjátok, hogy kihoztam a sodrából, hogy mikor hazaértem épp telefonáltam egy barátnőmmel és nem azonnal leraktam a telefont és így nem tudott készülődni-bár ezt nem értem miért. ..
Majd a fejemhez vágta, hogy bezzeg nekem csak a bulikból és a vásárlásból áll az életem. AAztán elviharzott.
Én pedig úgy határoztam, hogy inkább rövid időre, de inkább nem tárgyalok vele. Persze nem akarok én se haragot, se semmit, csak egy kis szünetet, karácsonyig. Mégis a szeretet ünnepe, ilyenkor ne mérgelődjünk már.
De azért ez elég borzalmas, hogy így ki tudja készíteni a saját élete. Miért kell mindig ilyen feszültnek lenni?
Én is siránkozhatnék, hogy jaj, már pontosan fél éve nem alszom éjjel. Legjobb esetben két óránként kelek, van, hogy sűrűbben. Mindenhova a gyerekeimmel járok. Az Ádi folyton beszél....jaaaaaj.....
Ehelyett nem jobb így? : olyan jó, hogy van két gyerekem. Sokat jövünk - megyünk. Minden reggel átveszem a hálóruhámat és embert faragok magamból. ..még akkor is, ha semmit nem aludtam. És csak azért is jól érzem magam. És nem cserélnék senkivel. És igen, nagyon boldog vagyok!
Úgyhogy mindenki legyen az és senki ne engedje, hogy a munkája teljesen átvegye az életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése