A napokban végeztem ki a magyar bulvár újabb remekművét, Keleti Györgyi elbeszélését a kurva futtatásról. Nem tudom, hogy én lettem-e prűd vagy tényleg a világ fordul ki ilyen mértékben önmagából, de kiábrándító volt a felismerés. Tiltakozom! Nem akarom ezt a világot. Nem akarom, hogy minden a szex, a kokain és Michael Kors körül forogjon. Nem is volt az olyan rég, mikor még én is a pesti éjszakát jártam, de az egészen más világ volt. És én sem voltam mindig jó kislány, de nem néztek ki ha nem köldökig kivágott miniruhában vagy nem armani napszemüvegben érkeztünk a partiba. Ne adj'isten farmer nadrágot húzunk és vettünk alá bugyit is. Volt, hogy meghívott valaki egy italra, de nem hülyeribancozott le, ha utána nem kerültünk közelebbi kapcsolatba egymással. És tudtam úgy főiskolán tanulni, hogy nem kellett a testemet árulni, hogy meglegyen a tandíj. Mert dolgozni mentem mellette. Igen, napi tíz órát robotoltam a reptéren, anélkül, hogy egy székre le lehetett volna ülni. De jól megtanultam a nyelveket, barátságokat kötöttem és pénzt kerestem. És boldog voltam.
Számomra egyszerűen felfoghatatlan, hogy miért ér valakinek ez a látszat élet annyit, hogy így semmibe vegye magát. Hogy a tanulni vágyó "szegény" kislányok miért nem mennek fodrásznak vagy esetleg olyan egyetemre, ahol nincsen tandíj?
Én kijártam a főiskolát. Letettem két nyelvvizsgát és sokszor úgy érzem, hogy jó időtöltés volt, de semmi több. Soha nem dolgoztam a végzettségem alapján.
Elszomorító, hogy a mai lányok milyen buták. Igen, azok vagytok mind, akik pár perces csillogásért eladjátok a testeteket. Hogy ennyit tud érni egy gucci cipő vagy egy armani kabát? Értem én a problémát. A diák munka keveset fizet. Hát ez az én időmben is így volt. Csak nekünk mások voltak az igényeink húsz évesen. Nem jatszottuk el, hogy mi vagyunk J Lo, hanem csak csodáltuk. És senkit nem zavart, hogy nincs tömve a szekrénye a világ legnagyobb tervezőinek a kollekciójával.
Én is örülök, ha kapok egy Thomas Sabo karkötőt, de akkor sincs baj, ha a Bijoux Brigitte-ben kell vennem egyet.
Könyörgöm a celebek maradjanak csak celebek. Ne akarjon minden lány az lenni. Akarjatok lenni stewardessek vagy színészek...de könyörgöm ne legyen már a legmenőbb dolog playmatenek lenni és pénzért Hugh bácsi korú pasasokkal hálni, netán még össze is kötni vele életünket.
Harmincas vagyok. Félelmetes, hogy telik az idő. Nemrég még én is ott álltam a forgatagban. A bulikban, a nyüzsgésben, a húszas éveimben. Nagyon gyorsan eltelt. Nem hiszem, hogy sok olyan dolgot tettem, amit szégyellni kell. Mindig fogom tudni vállalni magam a gyerekeim előtt. Mert lassan ez is kuriózum lesz, hogy anyák legyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése