A mai reggel megintcsak korán indult, mondhatni az éjszaka nem is ért véget és mi már fent vagyunk. Nem lesz ez így jó. A Bence elég sokszor felkelt az éjjel és már napok óta ez megy. Egyre inkább városi legendának tűnik az a tény, hogy bizony vannak gyerekek, akik át tudják aludni az éjszakát. Ez szemenszedett hazugság. :)
Amúgy a Bence, most, hogy 5 hónapos elmúlt a lehető legrosszabb korban van, már ami a mozgását illeti. Úgy kúszik, mint egy jobb napokat megélt kígyó, de pillanatok alatt bárhol ott terem és ezáltal valami olyan önképe alakult ki, hogy esetleg egy kis fürge gazella borjúnak képzeli magát és teljesen ki tud kelni magából, ha nem jön össze valami vagy nem sikerül odajutni valahova. Mindez megspékelve egy kis perpetuum mobile effektussal, így soha de soha nem tud nyugton maradni. És mivel az agya sokkal előrébb jár, a mozgása pedig viszonylag korlátozott, így folyamatos igásló szerepben kell tündökölnöm, mikor a hét és fél kilós érdeklődő csomagot hol a konyhaasztal, hol a fürdőszoba, hol pedig a smink asztalkám megvizsgálásához kell szállítanom. Míg egyik pillanatban az Elle aktuális számát rágcsálja, egy másodperccel később égető vágyat érez, hogy megkóstolja a függönyt. Nem mondom, hogy túl élvezetes feladat ezekhez a bugyuta dolgokhoz segédkezni, de hát ezért vagyunk anyukák. És még mondja valaki, hogy nem kemény meló ez. Hogy egy kis bepillantást engedjek a jelenlegi felállásba itthon: Ádi az ágyamban alszik. Csabi az Ádi ágyában alszik. Jól befűtött ház, pihe-puha ágynemű. Bence, mint egy hátára fordult cserebogár kalimpál a járókában, pillanatok választják el a dühbe gurulástól, én pedig egy kávé és a laptop társaságában gubbasztok a kanapén és várom, hogy legalább keljen fel a nap, hogy ne érezzem magam úgy, mint egy éjszakai műszakos gyári munkás. Valójában, ha nagyon mélyremenően bele akarnék gondolni a helyzetembe, rájönnék, hogy milyen régen régen aludtam már egyhuzamban 4 óránál többet. Így inkább ezt a gondolatot el is hessegetem, mielőtt még megsajnálnám magam.
Valljuk be a kutyákkal könnyebb. Nem véletlenül tartja a mondás, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Ha a gyerekünk lenne az, akkor azt mondanák. :))
Na, már ennyi időm volt. Hív a főnököm! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése