Igaz, hogy itt vagyunk a karácsonyi hajrában, de mi most megyünk pihenni egy kicsit. Ha esetleg betörők is olvassák a bejegyzést, akkor felhívom szíves figyelmüket, hogy a ház nem lesz őrizetlenül, mindemellett ne feledkezzünk meg makitáról és arról a tényről sem, hogy a csaladi aranyat már évekkel ezelőtt a zaciba adtam és eszem ágában sem volt visszaváltani azokat.
Már az autóban ülünk és robogunk kis hazánk egyik legmenőbb baba barát szállodájába, ami nem elég, hogy igen drága, de az elmúlt napokban a híradó is aktívan foglalkozott vele, miszerint rohammentő vitt a szállodából a kórházba két gyereket, akik klór mérgezést kaptak a medence partján. Majd kiderült, hogy mások kalici vírussal fertőződtek meg és jó pár napig kivoltak, mint a liba. Eme szép kilátásokkal vágunk neki a hétvégének és titokban reméljük, hogy nem a kórházban kell töltenünk a jövő hetet. Leginkább azért, mert az Ádi már nagyon készül a mézeskalács sütésre és persze én is.
Tegnap több üzletben is jártam és idén hagyományt törtem ami magamat illet. Általában minden évben valami ruhára költöm az ajándék pénzt, amit a mamák és dédik adnak, mert ők már nem tudnak mit venni nekünk, így én megveszem és bemutatim a szerzeményt.
Most a lakás csinosítására fordítottam a teljes összeget és olyan szép lett. Lecsréltem a díszpárnákat, fehér kötött és piros rénszarvasos párnákra. Vettem világító faágakat, égőt tekertem a nagy szobanövényre, világító és illatos gyertyákat vettem és angyalkákat lógattam fel a tükörre, hűtőre. Olyan jó hangulatú lett a lakás, szinte nem is volt kedvem eljönni. Nem mondom, hogy nem tudnék még egy 50ezret rákölteni, de már így is nagyon hangulatos lett. Ez pedig azért is fontos, mert szeretném, ha a gyerekekben legalább olyan szép emlékek maradnának meg erről az ünnepről, mint nekem annak idején. Legalább most díszítsük ki a lakást, süssünk együtt mézeskalácsot, öltözzünk fel csinosan szentestén és izgalommal várjuk, hogy kibonthassuk a Jézuska dobozait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése