Mivel beszélni nem nagyon tudok-hála a tüszős mandulagyulladásnak- így szép csöndben fekszem az ágyban és nézelődök. Biztos van egy-két családtag, aki azért ezt annyira nem bánja. :D
Nem pont így terveztem a karácsonyi készülődést, de most már ebből kell kihoznom a legjobbat. A napokban meg kell sütni a mézeskalácsokat és szépen ki is kell díszíteni. És hát akármilyen ügyes is voltam, hogy az ajándékok nagy részét beszerztem, azért még van pár dolog, ami hiányzik.
Az Ádinak törekszem fejlesztő jellegű játékokat vásárolni, mert hiába játszik jókat az autókkal, szeretném rávenni, hogy végre egyedül is le tudjon ülni játszani. Kapni fog gyurmát, valamilyen építő játékot és mondjuk egy bicikli sem ártana, miután a régit ki is nőtte és a Castor is megette az ülését és a pedáljait.
Szerencsére a karácsonyi ünnepek alatt folyamatos ebéd és vacsora meghívásokat kapunk, így be kell vallanom, én a mézeskalácson kívül semmi mást nem sütök és nem is főzök ez alatt a pár nap alatt. Időnként elkap a vágy, hogy valami különleges ünnepi ebédet készítsek a családnak, de teljesen felesleges, mert ennyit nem is tudunk enni.
Apropó éves: a Bence már jóízűen falatozza a gyümölcsöket. Pár nap múlva már fél éves lesz. Annyira gyorsan repül az idő, hogy időnként megrémiszt. Észre sem veszem, úgy telik el egy év. Igen, év! Nem nap....
Már nagyon résen kell lenni, mert pillanatok alatt ott terem bárhol. Úgy kúszik, hogy egy óriás kígyó is megirigyelné. És amit egyszer megfog, az nem szabadul. Pont, mint az aligator a natgeon. Kedvencem, mikor a feltűzött hajamból azt a néhány lelógó kis tincset megtalálja. Rendszerint persze éjjel, mikor épp kiviszem a kiságyból, hogy megnyugtassam kicsit. Na akkor tuti rámarkol egy tincsre. És azt kitépi. Én pedig majd elájulok, annyira fáj. ...főleg ugye álmomból felriadva a fájdalom küszöböm is alacsonyabba nnormálisnál. Na ilyenkor nagy lélekjelenlét kell, hogy ne kiabaljunk vagy egyszerűen ne dobjuk el a gyereket. :D
Persze csak viccelek, de azért valljuk be sokszor eléggé ki tud lenni az ember lánya, ha gyereke születik. Főleg, ha betegek vagyunk. Akkor nincs pihenés. A gyerekeket nem érdekli, hogy aludnál vagy, hogy nincs erőd felvenni. Úgyhogy mindenki jobban teszi, ha inkább nem is lesz beteg.
Persze ezzel a kutyák sincsenek másképp. A Castor legkevésbé sem volt tekintettel rám tegnap. Az a hatalmas test, ahogy megörült. Már láttam mikor beálltunk a kapun, hogy figyel, melyik ülésen ülök. És onnan nem volt megállás. Hatalmas ugrások, csak úgy lebegett a nyelve a szájából, ahogy szökellt. Elég bugyuta látványt tud ilyenkir nyújtani. Mondanom sem kell, esélyem sem volt. Az egyetlen fegyverem ellene, a hangom nem működött. Így már csak csendben tűrtem a hülye szokását, miszerint seggbe csipkedi az embert szeretetből, majd a lépcső előtt rám ugrott én pedig elvágódtam. Persze akkor volt a legboldogabb. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése