Eddig jól haladunk

A mai nap jelentős javulást hozott a játék függőség ügyében.  Szegénykém már párszor nézegette az órát,  hogy mikor is lesz 6 óra,  amikorra beigertem a happy hourt neki, de hősiesen viseli,  hogy addig semmit nem lehet.  Mondjuk mérget azért nem vennék rá, hogy titokban nem nyomott le pár versenyt a tableten, ugyanis én,  a mintaanya képes voltam úgy elaludni most délután,  hogy mindkét gyerek ébren volt.  Szóval biztosan nem allithatom, hogy nem történt semmi ezidő alatt. :))))
Mindenesetre egy nap távlatából kijelenthetem, hogy a gyerekek igenis igenylik a korlátokat,  persze bizonyos mértékben.  De erről azt hiszem raerek egy hét után nyilatkozni.
Van itt még valami.  Azt hiszem van valami beteges feltes bennem,  mert anyu mondta,  hogy viszik magukkal az Ádit, de én ennek nem örültem valami megmagyarázhatatlan okból.  Azzal semmi baj,  ha 1 napot távol van, de hosszabb időre furcsa lenne,  ha nem lenne itthon. Tudom,  pár év múlva könyörögni fogok, hogy eltunjenek itthonról, de hogy őszinte legyek nekem akkor is hianyerzrtem volt,  amikor a kutya nem volt itthon,  mert épp műtötték.  Valahogy úgy megszoktam sz itthoni nyüzsgést,  hogy napokra sem akarok megvalno tőle.   Jó az, ha pezseg itthon az élet.