....és még nincs vége.
A Bence hajnali showja napközben is folytatódott. Az a helyzet, hogy szépíthetem én a dolgot, de a legkisebb fiam is már simán hülyére vesz. Amint földet ér a feneke, már sír is. Csak kézben érzi jól magát. És a kis radarjai minden szituációt jeleznek neki, így álmában sem tudok túljárni az eszén. Így kicsit bonyolultabb volt a főzés és a takarítás, de végül csak sikerült mindent befejezni.
Pedig reggel még minden olyan könnyen indult. Az Ádi kiment a homokozóba játszani, a Bence ringatózott a hintájában, én pedig nekiálltam takarítani. És akkor elkezdődött. A Bencét nem tudtam lerakni, az Ádi folyamatosan akart valamit, hogy vigyek ki neki vagy éppen nezzek meg ezt azt. Azért a karomon a babával csak elkészült a kaja, és valahogy ki is lett takarítva a lakás.
Délután jött egy barátnőm a kislányával, így az Ádi is tudott egy korban hozzá illő gyerekkel játszani. A kisfiú lefig rajtam csüngött vegig.
Azért a nap legkeményebb pillanata egyértelműen az volt, amikor a Bencét betettem a kiságyba, és kimentem a teraszra teregetni az ágyneműt, mert lejárt a mosógép. Ahogy nekiálltam a Bence elkezdett ordìtani, miközben a Castor próbálta azzal a hatalmas pofájával lerántani a párnahuzatot a szárítóról...ezzel egyidőben sz Ádi kiabált, hogy csörög a telefonom és amikor beléptem a házba a telefonèrt, majdnem elbotkottam a Kirában, aki épp a hányása felett hörgött. Na, ebben a pillanatban átfutott a gondolat az agyamon, lassan, de biztosan diliházba fogok kerülni. De valahogy megúsztam- egyelőre.
MMost jó fáradtan várom, hogy mit hoz az éjjel. Titkon remélem, hogy ma aludni is fogunk. :)
sosem unatkozol! :D
VálaszTörléskitartás!