Az éjszaka elég remesen telt. A Bence sokszor felkelt, így én is. De hát ez hozzátartozik a babás élethez. Csak meg kell újra szokni. Amikor az Ádi volr kicsi, úgy másfél óránként keltünk minden éjjel. Volt, hogy 8szor is felkelt...akkor már nem voltam túl jól. Nála lelkesen vezettem a baba naplót, ami azért is jó, mert most bármit vissza tudok nézni. Mert persze most semmit nem írtam egész terhesség cskatt és után se. Viszont itt azért meg van örökítve néhány dolog. Valójában arra akartam kilyukadni, hogy egész éjjel az lebegett lelki szemeim előtt, hogy milyen jót fogok aludni, ha az Ádit lepasszoltam Z oviban, hogy csak éppen annyi időre nyitom majd ki a szemem, amíg a kisbabát rácsatlakoztatom a melleimre. Már azt is elnéztem magamnak, hogy nem pakolom be a mosogatógépet, hogy a vasalnivaló ott marad a szobában és hogy az éjjel leszart takaró még fél napig beáztatva marad a fürdőszobában. És ekkor az Ádi felébredt és azzal indította a napot, hogy ő mára szabadnapot kér. Én pedig beleegyeztem. Mégpedig azért, mert tegnap is annyira sajnáltam szegényt, mert nem nagyon van most barátja az oviban, mert mindenki nyaral vagy egyszerűen csak megkezdte a nyári szünetet.
Így most szépen ki...m magammal, mert ráadásul arra is ravett, hogy jatszohazba menjünk. Így visszagondolva biztos nem vagyok normális. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése