orángután helyett hőgután.. :)))

Sikerült pihennem egy kicsit,  a fiúkkal együtt.  Már a Bence sem szívesen alszik egyedül,  ma bármikor észrevette, hogy visdza csempésztem az ágyába, máris keserves sírásba kezdett. Persze én meg azonnal odatettem magunkhoz, mert nem akartam,  hogy a nagy ordításban felforrósodjon a teste. Így mi hárman és a Kira, az ágyban töltöttük a délutánt.  A Castor pedig időnként bedugja a nagy medve fejét az ajtón, ha nagy röhögcsélést hall. Dr legalább annyira jól nevelt,  hogy nem lépi át a küszöböt. Tudja,  hogy a folyosón van az ő helye. Ma elviszem este úszni egyet, ha már ki lehet lépni a házból.  Ha nem,  akkor majd holnap.
A tegnapi nap beszámolója félig el is maradt...
A pedikűrös néni enyhén szólva sem volt éppen bizalom gerjesztő perszóna, mert olyan nagy volt, hogy ha azokkal a lábakkal,  amik neki voltak rálépett volna egy elefántra, még az is felsirt volna. Nemhogy a ládfejem fért el kényelmesen az ölében,  de még a Nusi dédi nagydarab fickoja is kényelmesen elfert volna egyetlen lábán.  De, le a kalappal,  mert nagyon jól dolgozott!! Pedig azt hittem,  hogy a szemébe csurgó izzadtság miatt majd nem fog túl szépen dolgozni...de meg se kottyant neki. És tényleg az egyik legjobb volt,  akinél valaha voltam. :)
Kb. ez volt az egyetlen jó élményem tegnapról. A nap többi részét végig aggódtam vagy végig szenvedtem a betegség miatt. De örülök,  hogy a gyerkőcöknek semmi baja.  Az Ádi szuper jól érezte magát és a Bence is elvolt.
Örülök,  hogy az Ádi végre ráérzett a strandolás ízére,  mert eléggé félt a víztől.  Jó is lesz,  ha szokja, mert augusztusban már viszem majd úszásra.


Néhány kép a kánikula fiúkról:

És néhány a haza útról: