Emlékszem, mikor még nem volt gyerekem, mindig szt mondogattam, hogy én tuti nem fogom kivenni a szrméből a csipát, mert azt gondolfam, hogy más ember csipájánál nincs undorítóbb dolog a világon. Úgyhogy azon kacarasztam magamban; hogy az én gyerekemet majd könnyen észre lehet venni a játszótéren, mert tiszta csipa lesz szegény. Aztán persze mióta én is snya lettem, ràjöttem, hogy csomó undorítóbb dllog van, amivel szembe kell nézni. De persze erre való sz anysi ösztön, hogy olyan dolgokat is megtegyünk, amhez legkevésbé sem lenne gusztusunk. "Kedvencem" a köldökcsonk. Főleg, hogy azt az első hetekben ápolni is kell. Víz nem erheti, fertőzlenìtgessük alkohollal, hintőporozzuk és drukkoljunk, hogy minél előbb leessen és végre egy normál kinézetű gyerekünk legyen, akinek nem lifeg a hasa közepén egy elszársdt bőr darab vagy valami ilyesmi. :)
Nálunk ma jött el a nap, hogy végre könnyes búcsút tudtunk inteni ennek a cukiságnak. Este mondtam is az Ádinak, hogy nézze meg a pelenkázást, mert mindjárt leesik a csonk. Jött is és nagy izgalommal csomagoltuk ki a Bencét. Aztán egyszerűen nem hittünk a szemünknek. A baba immár rendes emberi köldökkel rendelkezett és a csonknak se híre se hamva nem volt. Lekaptam a ruháját is és elkezdtem forgatni a gyerejet, hogy megtsláljam. És ez végzetes hiba volt. Abban a pillanatban egy hatalmas dózis kakát ksptsm, ami a mellemtől egész a labamig folyt rajtam, de még a szőnyegen is. Fantasztikus élmény volt. :))) Aztán pillanatokon belül meglett a csonk is...valahogy odakerúlt a pelenkázóra...
Érdekes, hogy ez a gyerek minden adandó alkalmat megragad, hogy telibe szarjs a szobáját. Ahogy megérzi, hogy lekerül a pelus, már ürít is. Már annyira óvatosan és villám gyorsan pelenkázok, hogy pislogni sincs ideje...de most kihasználta az időt.
Még vár rám egy nehéz feladat. Vagy új rendszert kell bevezetnem a setálást illetoen, mert a mai délután nagyon sűrű volt. Elmentem a gyerekekkel és a Kira kutyával sétálni a lakótelepre, aztán otthagytam őket a maminal, amíg hazarohantam a másik kutyaert es azt is elvittem sétálni. Najd utána haza és vissza a gyerekekért. Valahogy össze kell egyeztetni a sétákat, mert ketté szakadni nem tudok. Itt az idő, hogy megneveljem a Castort és együtt kell vinnem az összes gyerejet. Mert annyi időm nincs, hogy egyesével mindenkit egy órán keresztül setsltassak. Úgyhogy lassan irány újra a kutyasuli. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése