Írhatnám, hogy soha nem voltam olyan nő, de szerintem ez nem kifejezetten női, hanem emberi hozzáállás, tehát helyesen fogalmazva soha nem voltam olyan ember, aki ne akart volna megállni a saját lábán. Persze sokszor mondogattam a Csabinak, hogy én mostmár biztos nem fogok dolgozni, mert nekem aztán bőven elég az itthoni feladatokat ellátni- de ez nem igaz.
Soha nem szerettem kiszolgáltatott lenni és soha nem is fogok azzá válni. Tudom, hogy a Csabiban maximálisan meg tudok bízni, hogy teremt egy olyan anyagi hátteret a családunknak, amiből vígan élünk. Ő ilyen típus, a jég hátán is megél és "pillanatok" alatt sikeres lesz abban, amit csinál. De sajnos nem egyszer kerültem olyan helyzetbe, mikor csak magamra számíthattam. Ott és akkor hálát adtam, hogy mindig volt munkám, amit önerőből szereztem meg, hogy az évek alatt lett tapasztalatom több területen is és, hogy van egy olyan iskolai háttér mögöttem, ami mindig segítségemre lesz, ha munkát akarok vállalni.
Sajnos vagy nem, de megtanultam, hogy egy nőnek ugyanúgy meg kell teremtenie magának a "jólétet", mert bármikor beüthet a ménkő és akkor az ember lánya csak magára számíthat.
Ezért most megint kialakulóban van a fejemben valami, amiből még bármi jó is kisülhet. Sokáig nem találtam a helyem, mert minden munkámban volt valami, ami nem volt testhezálló. Hol a munkaidő, hol az elvégzendő feladatok, hol a fizetés. De mindenhonnan tudtam annyi tapasztalatot magammal vinni, ami segít abban, hogy egyre jobban és jobban beilleszkedjek a munka világába. És talán most, a harmincas éveimben tudom megmondani, hogy milyen munkát végeznék. Persze az anyagiak mellett most nagy szerepet kap a munkaidő, mert a gyerekeimet nem akarom elhanyagolni és a lehető legtöbb időt szeretném velük tölteni. Így aztán egy barátnőm felvetett ötlete most telitalálatnak tűnik. Részleteket még nem mondok, majd ha már körvonalazódott a történet. De örülök, hogy újra bekerülök a 'vérkeringésbe', hogy újra ki tudom magam próbálni. Teljesen fel vagyok villanyozva! :)
Mert sajnos mondhatjuk, hogy jaj, ez a világ csak a pénzről szól...és igazunk van. Mert sajnos ma mindent ez mozgat. Mert ha pénzed van, akkor jobb életed van. Jöhetnek az ellenérvek és az, hogy az egészség a legfontosabb. Igen, ez így van, de nem árulok el nagy titkot, hogy azok az emberek is egészségesek, akiknek van mit a tejbe aprítaniuk. Igen, az egészség nem a szegények kiváltsága.
Soha életemben nem voltam gazdag. Viszont volt, hogy mehettem egzotikus nyaralásra, vehettem cabriot és nem kellett megnéznem a ruhákon az árcimkét a boltban. És kövezzetek meg, jó érzés volt.
Persze nem került el a másik oldal sem. Álltam havi 70ezer ft bevétellel az egyik kezemben és 150ezer forintnyi befizetésre váró csekkel a másikban. Ezt az oldalt is ismerem.
És igen, ha választhatok, akkor az előbbi lenne az. Akkor minden évben nyaralni mennék a gyerekeimmel, akkor ha kedvünk szottyanna elmennénk síelni, ha úgy éreznénk minden hónapban megnéznénk az Állatkertet és még sorolhatnám....
És igen, ezért dolgozni kell. De írhatnám úgy is, hogy ezért kell dolgozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése