megvilágosodás

Az éjjel olvastam egy cikket a gyerekekről. Nagyon érdekes és tanulságos volt,  de leginkább az utolsó rész maradt meg bennem.

  A gyerekek nagyon fárasztóak, lerágják az ember húsát és kiszívják a vérét.  Időnként szabaduljunk meg tőlük,  hogy egy feltöltött anyát kapjanak vissza.

Valahogy így hangzott az a bizonyos rész. És ez teljesen igaz.  Akármennyire aranyosak is, tényleg nem árt tőlük egy kis távolság,  mert olyanok , mint a legyek, mindig rád szállnak,  bárhova mész.  Legyen az a wc, vagy a fürdőszoba, a távolabbi helyekről nem is beszélve.  Már nem is emlékszem mikor volt utoljára alkalmam egy forró kád fürdőt venni-egyedül.  Ha napközben próbálom meg, az holt ziher, hogy a Bence akkor ébred fel és ordít,  mint a fába szorult féreg -mert ez már többször bizonyítást nyert.  Ha este próbálkozok, mikor a Csabi vigyáz a Bencusra, akkor fél perc se kell és az Ádi már ott is áll a kád szélénél és pillanatok alatt ledobálja a ruháit és széles mosollyal ugrik be mellém.   Persze ilyenkor nem elég,  hogy megzavar, de rendszerint hideg vizet követel,  mert neki ez túl meleg és már kész tények elé is vagyok állítva,  hogy én vagyok Fernando Alonso, ő pedig Vettel és már kezdődik is a verseny.  Igen,  ott a kádban,  anyaszült meztelenül brümmögök, mint egy forma 1es Ferrari és képzeletbeli versenyt futok a világbajnokkal.
Nagyjából így tudnám jellemezni a kikapcsolódásom.
Az esti séták mostanában sajnos elmaradtak,  több okból is.  De lassan vissza kell hozni őket,  mert hiányzik,  hogy nem tudom kiszellőztetni a fejem.

Amúgy viszonylag kiegyenlített helyzetben vagyok,  mert egy másik iromány pedig a kutyák élettani hatásairól számolt be.  Elvileg akinek kutya él a közvetlen közelében -már úgy értem,  hogy sokat simogatja, stb.- annak jóval kisebb az esélye a magas vérnyomás kialakulására, mert egy kutyával kialakított bensőséges viszony mindkét fél számára nyugtatóan hat.  Szóval,  ha ez tényleg így van,  akkor kicsit fel tudok lélegezni,  mert középen áll a mérleg nyelve.  :D

Nem mellesleg végre péntek van és közeleg a hétvége.  Szombaton IM szülinapját ünnepeljük.  Ő süt,  főz.  Én pedig viszek tortát és persze ajándékot. Hogy mit, azt nem tudom.  Elvégre van még egy egész napom kitalálni.
Meg hát sajnos ez nem egy túl vidám szülinap, mert egy évvel ezelőtt, pont a mai napon halt meg a Bandi papa,  a Csabi apukája.  Az első év pedig a legnehezebb.  Most még felszakadnak a sebek és nagyon fájnak.  Aztán minden év kicsit jobb lesz,  de szegény IM nem is fog tudni ezen igazán túllépni.