Ma azonban más megvilágításba kerültek a dolgok. Már megint azt vettem észre, hogy csak gyűlnek a fejemben a dolgok, amiket meg akarok tenni. És merő apróságok, amikre mégsem jut soha idő.
Mindig megfogadom, hogy minden nap hallgatok majd zenét a gyerekekkel és énekelünk is. Hát persze, hogy mindig kimarad. Ez és ehhez hasonló apró dolgok vannak az életemben, amikre érdemes lenne odafigyelni. Meg például az is, hogy hagyjam már abba az esti csoki falást, helyette egyek meg egy mandarint vagy almát és erre vegyem rá az Ádit is.
És akkor a sportról még nem is beszéltem. Kénytelen leszek rávenni magam valami mozgásra, mert így aztán várhatom, hogy a gyerekeim edzésre járjanak, miközben én a kanapén tespedek egy tál popcornnal a kezemben.
Hogy jobban hangzon, úgy fogalmazom saját lelki békém üdvéért, hogy néhány követendő jótanácsot adok magamnak, de semmi esetre sem fogadalmat.
És hát mivel van tele a világ, így az ünnepek utàn? Persze, hogy a diétával. Mindenki kocog, koplal, gyúr és szépül a bikini szezonra. Na jó, majdnem mindenki, mert én a tipikus 'aj, ráérünk arra még' - medúza testű strand huligán vagyok, aki majd az utolsó utáni
pillanatokban veszi észre, hogy ismét nem szívódott fel a hasában tárolt rengeteg felesleges étek, amit este, nagy boldogan toltam be minden áldott nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése