kutya bajok

Vasárnap reggel ha csak tehetem a kutyaiskolában indítom a napot. Nekem is jó,  mert levegőn vagyok és mozgok egy kicsit,  a kutyának is, mert két órán keresztül csak vele foglalkozom.  Ráadásul az időjárás is igen kegyes mostanában hozzánk,  mert csaknem koratavaszi idő van, legkevésbe sem zord januári.  Tehát minden klappol, hogy ma is útra keljünk-kivéve a kutyát.  Ha valaki nem tudná,  az akitát régen medvevadászatra használták és a japán szamurájok testőr kutyája volt.  Ez a japán akita.  Az amerikai akita ennek tovább tenyésztett változata,  hogy a japán makacsságon kívül még egy löket erőt is adjanak hozzá.  Így készült el ez a gyönyörű állat. Na most szegénykém olyan gyenge lábakon áll,  mint a harmat és folyamatosan az állatorvosnál ülök vele,  mert egy rossz mozdulatot tesz és lesántul. Már másodszorra küzdünk ezzel a csonthartyagyulladassal és nagyon lassan gyógyul.  Állítólag ez a gyors növekedés miatt alakul ki és egyszer majd kinövi és soha többé nem jön vissza ez a panasz.  Most 1 éves és csaknem 50 kiló. Persze, hogy hatalmas,  főleg,  hogy két éves koráig erősödni fog.
Amúgy a kezdeti nehézségek után kijenthetem, hogy nem rossz kutya ő, de azért van még mit alakítani rajta.

Persze már a kutya hámot is megrendeltem neki, hogy a várva várt szánhúzást nyélbe üssük, de ebből olyannyira semmi nem lett, hogy hó helyett rügyeznek a fák és a felállás is maximum abban a formában működne, ha a Castor ülne a szánkón, én pedig becsatolnék és vontatnám az ebet. De enyém lenne a világ első szánonhúzott kutyája.