Ma hét hónapos lett a Bence. Olyan nagyfiú már. Persze tudom, hogy valójában nem nagy, de ahhoz képest, amilyen új korában volt, elhihetitek, hogy bizony nagy. Valahol 8 kiló körül járhat, tehát vágósúlyban azért még nincs, de jó kis izmos, pasis teste van.
Hihetetlenül gyorsan fejlődik, szinte egyik napról a másikra elkezdett felállni, majd két napra rá megtanult mászni, most pedig ott tartunk, hogy tipeg a járókában.
Az összes új étel, amit megkóstol azonnal elnyeri a tetszését és hatalmas adagokat tud benyomni mindenből. Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik szerencsém van, mert az Ádi is világ életében jó evő volt. Én csak hírből ismertem a gyerekszájból kifröcsögő spenótot, mert az Ádám az utolsó falatig beburkolt mindent, ami elé került.
A mai nap jövés-menésből fog állni, úgyhogy meg sem lepődtem, hogy esik az eső. Reggel védőnő, délután nőgyógyász, este pedig masszázs. És a reggeli órákban még be kell iktatnom egy kis mozgást és három orosz versike elsajátítását. Most nagyon lelkes vagyok a tanulást illetőleg, mert mégsem megy el a tanárom külföldre, így végre van esélyem normálisan megtanulni végre ezt a nyelvet.
A másik jó hír, ami engem is érint, hogy állítólag öt év elteltével ki lehet kérni a hiteles autók törzskönyvét és el lehet adni azokat. Ezzel-ha valóban így van-hatalmas problémától szabadítanak meg, ha már a nyakamba varrtak egy ekkora, soha el nem fogyóddevizahitelt.
Mert persze, hogy én is beleestem ebbe a hitel verembe, ahonnan csak kínok kínja által van kiszállás. 2008ban (már több, mint 5 éve) vettem a Volvot hitelre. Mondanom sem kell, mire egyszer majd kifizetem, akkor már egy full extrás Mercedes árát is lazán odaajándékoztam a banknak. És akkor még esély sem volt megválni a kocsimtól. Most ez állítólag megváltozott, úgyhogy izgatottan várom, hogy nyisson a bank és mondjanak nekem is erről valamit.
Lassan az Ádit is keltenem kell, mert véget ért a hétvége, újra kezdődik az ovi. Tegnap IMnél ebédeltünk. Néha nem is tudom, hogy a gyerekem vagy az ő beszólásait kéne-e vezetnem egy füzetben. Hangyabob után, a tegnapi nap szlogenje: azt a kutya máját! :D :D
Miután jól belakmároztunk-megjegyzem IM ismét nagyon kitett magáért, mert rengeteg finom ételt készített- hazajöttünk, hogy pihenünk kicsit. Ez persze hiú ábránd maradt, mert a gyerekek tervében abszolút nem szerepelt. Így kitaláltam, hogy irány a koripálya. A Csabi az Ádit próbálta tanítani, aki leginkább egy rongybabáea emlékeztetett, mert nem sok hajlandóságot mutatott e sport irányába, úgyhogy elernyesztette a testét, az apja meg húzta- vonta a jégen. Érdekes látvány volt. Én addig a Bencét és a Castort megsétáltattama ppálya körül, majd a következő pillanatban észrevettem, azért a fiam is csak talált magának elfoglaltságot, mert a büfében ült és egy hatalmas melegszendvicset majszolt befelé, amit aztán 3 dl teával le is öblített. Úgy tűnik még mindig nem sikerült megtalálni az Ádi sportját, de ami késik, nem múlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése