Aztán úgy határoztam, hogy a szokásos futópados reggelt felváltom egy jó sétával. Fogtam a babakocsit és a Castort, majd nekiiramodtunk. Lebaktattam három kilométert és valamennyire ki is szellőztettem a fejem. Akkor úgy gondoltam, hogy már ennél jobban úgysem lehetek kipurcanva, így bevállaltam az Ádi egyik ovis barátját is délutánra. Volt nagy hangoskodás, közben berobogott IM is a Csabival és anyu is beugrott egy kicsit. Legalább a Bencét lefoglalták egy időre, így én gyorsan sütöttem is goffrit a csapatnak, közben pedig a fiúknak dugdostam el tárgyakat a lakásban, amit meg kellett keresniük. Nagyon jól érezték magukat. Én még akkor annyira nem, de IM hamar jókedvre derített. Már említettem, hogy legtöbbször olyan dolgokat mond, amiről maga sem tudja, hogy micsoda.
Na most a következő párbeszédet csípem el az Ádi és közte:
-mikor lesz már fél 9? - kérdezte az Ádi
-Miért? - érdeklődik IM
-Mert akarom nézni a Spongyabobot.-mondja a kisfiam
- És hánykor kezdődik a Hangyabob Ádikám?- szegezi a kérdést Ádinak a mama
****
Ma reggel valahogy sokkal energikusabban ébredtem és már egyáltalán nem érzem magam se fáradtnak, se mufurcnak. Lehet, hogy azért, mert itt a hétvége és a Csabi is itthon lesz végre.
Az Ádi oviban van, a Bence pedig szokásához híven alszik a teraszon.
Ma rreggel azért ismét megjelent a gondolataimban a kisördög és el akart tántorítani a célomtól.
IM tegnap hozott nekem egy mogyorós csokit, amit mellesleg imádok és ma szinte megszólalt, hogy fogyasszam már el.
A pillantásom cikázott az édesség és a futócipőm között. Nehéz döntés volt, de végül a mozgást választottam. Igaz még mindig nem illene felvennem a Schobert nevet, de azért haladok. Kocogás-gyaloglás és egy kis torna. Kb. 40 perc naponta.
Az edzőm árgus szemekkel figyelt, majd minden egyes lazsáló pillanatban jól ellátta a bajomat.
Minden egyes tunya pillanatot észrevett és már hajolt is fölém, hogy nehogy elkalandozzanak a gondolataim a nagy edzés során. Hát merne valaki ellenkezni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése