pont, mint az állatkertben

Az otthonom kezd egyre inkább egy állatkertre hasonlítani és bármily meglepő nem a kutyák miatt.  A Bence olyan hangokat ad ki, mintha egy jól menő Zoo trópusi melegházába tennénk be éppen a lábunkat.  Ott érik az embert ezek a hang hatások, mikor a papagájok és majmok egyszerre kiáltoznak.Na ez van nálunk.  Nappal.  Az éjjel még ennél is rosszabb. Akkor folyamatos bömbölés töri meg a csendet. Ma már kezdtem elveszteni a nxugalmamat, mikor úgy tizedszerre ügettem át az ágyamból az övé mellé.  Pedig nagyon következetes vagyok már és nem veszem ki a kiságyból, csak legkorábban hajnali háromkor. Akkor már adok neki egy kis vizet és ezután rendszerint meg is nyugszik. ...Úgy húsz percig. Ma hajnalban miután mérgemben jól elhajítottam a popsikrémet-büntetve ezzel a világot- és hármat jó hangosan dobbantottam, mint egy fújtató, még be nem tört vadló....vártam a csodát.  Csak nem jött.  Így jól belekáromkodtam az éjszakába. Elmondtam minden szaftos szidalmat, de ez sem segített.  Így végül fél hatkor feladtam. Elmorzsoltam pár düh könnycseppet a szemem sarkában és rohadtul mérgesen felkapcsoltam a villanyt. Akkor kezdjük a napot.  Kissé sem vidáman.  Szerencsére a dühkitörésem felkeltette a Csabit is,  aki nemes egyszerűséggel csak elmebetegnek titulált, majd pisilni és fogat mosni ment.
Valóban nem éppen tüntettem normálisnak,  de kérdem én,  ki lenne az,  ha immár hét hónapja nem tud aludni egy normálisat?
Aztán hamar belerázódtam a napba. Gyorsan készítettem egy kávét és bár rázott még a hideg a kialvatlanságtól, gyorsan megetettem a Bencét,  aki immár vidáman kurjongatott és beraktam a járókába játszani.  Én addig kiszótároztam az orosz szavakat és próbáltam őket belenyomni az agyamba.
****
Az orosz tanulásom a kudarcok kudarca,  mert végre lenne egy jó tanárom, erre ő is elköltözik az országból.  De még pár órát tart nekem,  hogy átvegyük az alapokat. Persze érzem,  hogy kissé merész gondolat volt egy ilyen kis gyerek mellett bevállalni egy új nyelv elsajátítását, de hát mindig azt hiszem,  hogy nekem semmi nem lehetetlen. Lassan be kell látnom,  hogy tévedtem.
*****
Folytatva a reggeli mizériát, miközben az orosz betűket próbáltam értelmezni,  a Bence márnem hagyott békén. Mióta megtanult felállni, semmi nem köti le a figyelmét.  Se játék,  se más érdekesség,  csak azon mesterkedik, hogy hol állhat fel.  Aztán csak áll és unatkozik. Majd leültetem. Újra feláll. Újra unatkozik.  És így tovább. ...
A Csabi is belátta, hogy jobb, ha valamit kitalál, ha nem akarja,  hogy a Hárs hegyen végezzem. Azonnal mondta is,  hogy áthozza IMet segíteni,  hiszen erre valók a nagymamák. De nekem most legkevésbé az hiányzik,  hogy egy nagymamát is kerülgessek itt.

Úgy határoztam,  hogy adok magamnak egy fél órát,  mert ma orosz órám lesz és nem ártana rápihenni egy kicsit,  hogy a megszokottnál legalább ne nézzek bambábban.  Talán ennyi,  egy fél órácska jut még pihenésre oviba menet előtt.  És igen.  Valahogy össze is jött.  A Bence negyed 8kor elaludt én pedig beosontam az Ádi mellé az ágyba.  Összeraktam az ovis cuccokat,  már csak indulni kellett,  így 7.50re húztam az órát.  És vissza is aludtam.  Az ébresztő hamar szólt,  én pedig még hamarabb le is kapcsoltam és aludtunk tovább.  Úgy döntöttem nincs ma ovi, hanem tartunk egy kis közös napot.
Ha vége lesz az órámnak, elmegyek a gyerekekkel a Tropicariumba.
Így most mindenki jól járt. Én aludtam egy órát,  az Ádi szabadnapos lett, a Bence pedig egy viszonylag kipihent anyát kapott.
Dobroje utro! Kezdődjön a nap!