Bújév- mondta az Ádi nagy vidáman mindenkinek. Igaza van, ez legalább jelent valamit, nem úgy, mint a buek. Az egy gyereknek csupa értelmetlenség.
Nálunk nagyon vidáman kezdődött az év. A Bence már áll a két lábán, pedig épp csak most múlt 6 hónapos. Persze attól, hogy ilyen nagyfiú lett, a többi dolog nem változott. Az éjszakák még minden elég mozgalmasak nálunk talán csak azzal az apró változással, hogy már a Csabi nem tudja visszaaltatni, úgyhogy teljesen rám marad ez a feladat.
A szilveszter éjszaka eléggé hétköznapi módon telt nálunk, azon kívül, hogy volt pezsgő és virsli, más izgalom nem igen történt. Vagyis dehogynem. Az utcánk nagyjából világháborús övezettè változott úgy délután 6 és hajnal 2 között. Olyan petarda és tűzijáték áradat volt, hogy a kutya már pisilni sem volt hajlandó kimenni és úgy viselkedett, mint egy született szobakutya. Mivel az Ádi nem volt hajlandó délután aludni, így este 10kor már majd leragadt a szeme. Így mi előrehoztuk az éjfélt. Koccintottunk, és aztán a Bence a szobájában, mi pedig a hálószobában tértünk nyugovóra annyian, ahányan csak voltunk. Csabi, Ádi, kira, Castor és én. Mivel nekem minden alvással töltött fél óra is ajándék, gyorsan el is aludtam. Persze a Bence már éjfél előtt felkelt, így nem tudtam lemaradni se a himnuszról, se a fergeteges tűzijáték partiról. A kisfiút egy órán keresztül hurcoltam, mire el tudott szenderedni a nagy zajban.
Valahogy itt ki is merült a szilveszteri buli fogalma nálunk idén. De nem baj, jó volt ez így.
Most pedig próbálunk visszarázódni a hétköznapokba. A Csabi újra jár dolgozni, én pedig ismét anya vagyok. ?.Úgy nagyon. Nincs segítség, csak ese, addig fél kézzel főzök, egyszerre kétféle játékot játszok és két gyerekkel járok pisilni, fürdeni és és minden egxes zugába a lakásnak. :)
Folyt, köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése