Egy nőnek minden kell. Sokkal, de sokkal összetettebbek vagyunk a férfiaknál. Nekünk kell szép ruha, szép szavak, szép család. A férfinak pedig csak nő kell. És, ha szerencsések vagyunk, akkor olyan férfi lesz mellettünk, aki mindent megtesz értünk.
Mindez pedig azért jutott eszembe, mert sok nő él körülöttem, akik nem tudnak dűlőre jutni az életüket illetőleg.
Sokan kergetik a nagy szerelmet és közben elmennek a lehetőségek mellett. Sokan elégedetlenek a sorsukkal, de nem tesznek semmit és sokan még maguknak sem vallják be, hogy nem boldogok.
Az élet nem mindig habostorta, vannak nehézségek mindenki életében. Én is már kilenc éve együtt vagyok a Csabival és nekem is megfordult a fejemben, hogy jaj, de jó lenne újra lángoló szerelmesnek lenni, gyomorban pillangókat érezni és torokban gombócot az izgalomtól. Volt, hogy megfordult a fejemben, miért ne választanék valami mást. Aztán sosem valasztottam, mert rájöttem, hogy ez csak fantáziálás. Nem tudnám elképzelni, hogy mást keressek, mert nekem ő a jó. Aki figyel rám, aki mindent megtesz értem, akivel mindent meg tudok beszélni és aki elfogad annak, aki vagyok. És értelme lett azoknak a közhelyeknek, hogy olyan férfit válassz, akivel tudsz beszélgetni, aki a barátod tud lenni. Most érzem, hogy van annyi szabadságom, amennyire szükségem van és nem kell bizalmatlankodni egymás iránt. Én nagyon közvetlen ember vagyok és ebből sokszor volt probléma közöttünk. A Csabi viszont tartózkodó és nehezen barátkozik.
De végül össze értünk. Lett két gyerekünk és én benne lennék a harmadikban is. Nem most, de egyszer igen.
Összeségében Boldog vagyok. Igen. Nem maradéktalanul, mert mindig van valami, ami hiányzik hozzá. De ezért van célja az életnek. Hol anyagi, hol lelki dolgok állnak a mérleg alsóbb nyelvén, de ez mindenkinél így van.
Élvezem az életem, mert tudom, hogy csak ez az egy van. Próbálom a gyermekeimet a legjobb tudásom szerint nevelni, még akkor is, ha időnként hiba csúszik a gépezetbe. Mert sokszor megesik. Minden nap egy agyi sokkhatás az Ádival való szerepjátékozás, amikor az neki a legkedvesebb móka, hogy játékból autóversenyző és szóról szóra el kell ismételnem, amit mond. Ilyen pillanatokba már szedném is a sátorfámat és önként jelentkeznék a hárs hegyen több éves elzárásra-de végül erőt veszek magamon és örömet okozok neki.
A Bence miatt is gyakorta kerülök agyvérzés közeli állapotba, mert ez a kistestű olyan szintű lelki nyomást tud gyakorolni a legyengült idegrendszeremen a földöntúli ordításával, hogy azt az érzést nem kívánom senkinek.
De így kerek az élet. És a két kutyával. Minden napom teljesen be van táblázva, de nem bánom. Szeretem mozgalmasan élni. Szeretek korán kelni és sajnálom az időt napközben az alvásra. Szeretek tanulni és szeretek olvasni.
Szeretek vásárolni és szeretek egyedül lenni. Ez mostanság csak ábránd, de tudom jól, hogy hamar vége lesz. Hogy a gyerekek felnőnek és már nem leszünk érdekesek a számukra. Tudom, hogy az élet gyorsan telik és sokszor hirtelen véget ér. Tudom, hogy élvezni kell és kihasználni minden percét. Mert az soha többé nem jön vissza már.
Valójában nem is tudom, hogy jutottak ezek a dolgok eszembe, mikor csak a hétvégéről akartam írni. De akkor azt majd legközelebb! ;)
Ancsi, ez nagyon jó lett!!! Megható és annyira igaz! puszi
VálaszTörlés