Már hetek óta megy az éjjeli ügyelet a kiságy felett. Valami rejtélyes, megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a Bence nagyon nyugtalanul alszik már jó ideje. Mindent bevetettem. Kedves szó, ölelés, aztán mérgelődès és csapkodás. Mondanom sem kell, utóbbi sem hozta meg a várva várt sikert. Aztán a hétvégén hatalmas ötlettel álltunk elő. Átrendeztük a babaszobát. Keringnek legendák ugyanis valami rejtélyes víz erekről, amik az ember nyugtalan alvásáért felelősek. Állítólag, ha egy ilyen ér felett fekszünk, akkor bizony keserves éjszakák várnak ránk. Hát hiszi a piszi, engem aztán rakhatnak akárhova, én mindenhol úgy tudok aludni, mint a bunda. Egy ilyen mormota vérű egyednek szinte elképzelhetetlen, hogy akadnak olyan tényezők, amik megnehezítik vagy szó szerint ellehetetlenítik az alvást. Tőlem jöhet bármilyen telihold vagy hidegfront, én rendületlenül tudok a lehető legmélyebb álomba zuhanni.
Na de, hogy leszámoljunk ezekkel az otromba erekkel, áthelyeztük a kiságyat.
Mondanom sem kell, teljesen feleslegesen.
A szoba más lett, de az éjszakák cseppet sem. Volt, hogy óránként mennem kellett az ordító gyerekhez. Egy ideig magamat is meglepő módon, mint egy jól programozott robot, mentem és megnyugtattam, megetettem és elaltattam a gyereket. Aztán pár napja eltörött a mécses.... elegem lett, hogy nem tudok egy normálisat aludni, hogy már éjféltől kezdve szolgálatban kell állni, hogy mikor ébred ez a kis bestia.
Már nem voltak estéim, mert kilenckor már a gyerekekkel ellentétben engem megszállt az álommanó.
Ma hajnalban pedig rövidre zártam ezt a harcot. Mikor hajnali kettőkor már ötödik alkalommal jártam a babaszobában, megfogtam a kis bőgőmasinát és behoztam a hálószobámba. Be az ágyamba. A sötétben megfogta a kis ujjaival a kezem és el is aludt. Ennyi. Végre alhatok.
Hogy meddig? Hát ez persze kérdéses. A balomon az Ádi, a jobbomon a Bence. Előbb-utóbb nagyon nagyok lesznek. ...de addigra megint kitalálok valamit. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése