ki a jó anya?

Nem is olyan régen anyu mesélte,  hogy a nagymamám dicsért neki, hogy milyen jó anya vagyok, hogy milyen szépen nevelem a gyerekeket és,  hogy nem is hitte volna,  hogy ilyen jól beleillek majd ebbe a szerepbe.
Hát igen.  Én sem. Illetve azt tudtam, hogy nem fog nehezemre esni, hogy mindennél jobban szeressem őket,  de abban nem voltam biztos,  hogy minden helyzetben megállom majd a helyem.
Egyrészt szerintem a legtöbb nőben van egy kettősség,  ami bennem is megtalálható. Ez pedig nem más,  mint maga a NŐISÉG. Azért írom ilyen furán,  mert ez a szó fejezi ki leginkább a jelentését. Vannak ugyanis az anyák és vannak a szexi nők.  Valamiért ez nem jár együtt.  Legalábbis Victoria Beckham előtt még nem volt igazán ismert a szexi mummy kifejezés-akkor is,  ha sok vélemény szerint nem egy szexi nőről beszélünk.
Én az a fajta vagyok,  aki elismeri más nők szépségét-mindenféle ferde hajlam nélkül.  De bennem is sokat dúlt-és talán dúl is még-ez a kettősség.  Egyik felem hiányolja a gondtalan húszas éveimet, mikor lapos hassal, feszes mellel hatalmas bulikban vettem részt.  Másik felem pedig örül,  hogy itthon lehet két tüneményes gyerekkel.  Sokszor lefárasztanak, sokszor a kínok kínját élem át, mert se aludni,  se tévézni és egyáltalán se élni nem hagynak.  Máskor csak nézem őket és nem hiszem el,  hogy ennyire fontosak nekem és viszont.
A mai délután nagyon elgondolkodtató volt.  Egyrészt azt tudni kell a gyerekekről, hogy véletlenül nem lehet elrontani őket.  Lustaságal, nemtörődömséggel ifen. Épp ebbe a hibába estem ma én is bele.  A délelőtt takarítással és a Bence legoglalásával telt.  Ebéd után elhoztam az Ádit a suliból és mgengedtem neki, hogy játszon a playstationon. Miért?  Mert egyszerű,, mert ilyenkor nem zavar és mert jól elvan.  Igen,  szerintem is elég gáz indokok ezek, de nincs mit szépíteni,  ez az igazság.  Aztán kicsit tengett-lengett, így visszagondolva nem is akart megkérni, hogy játszak vele,  mert szerintem gondolta, hogy úgysem lesz rá időm.  Négy óra körül elpityeredett, hogy mikor ér haza az apja,  mert szeretne vele játszani.  Letettem a Bencét és beszélgetni kezdtünk.  Elmondta, hogy szerinte nem foglalkozom vele és ezért várja apát.  És igaza volt.  Pont azt csináltam eddig, amit nem akartam, amit megfogadtam, hhogy nem fogok. Inkább nyomogattam a telefonomat,  minthogy játszottunk volna.  Persze,  fáradt vagyok néha és semmi kedvem,  de legkevésbe akarom, hogy a kisfiam bánatos Legyen.  Félretettem mindent és leültünk autózni. Aztán iskolásat játszottunk,  számoltunk,  rajzoltunk, majd barkobáztunk. Annyira jól éreztük magunkat,  hogy az Ádi megkérte a Csabit,  hogy ma ő sétáltasson kutyát. Szerencsére nagyon jól alakult a délutánunk és az esténk is. Ezért nagyon fontos,  hogy figyeljünk a gyerekünkre.  Kérdezzük meg és hallgassuk is meg a választ.  Ma sokat tanultam tőle és örülök,  hogy még időben.  Egyre nehezebb jó anyának lenni,  de egyre fontosabb.  Olyan fiúkat akarok nevelni,  akik megbíznak bennem és mindent megbeszélnek velem.  És nagy kudarc lenne,  ha ezt nem tudnám elérni. Sajnos tényleg olyan világot élünk,  hogy ha nem vagyunk ott 100% osan, akkor hamar elveszünk és a visszafeléút mindig sokkal rögösebb.
Ezért is fontos,  hogy tudjunk lazítani és a gyerekekkel töltött idő tartalmas legyen.