Szombat este már engem sem kellett altatni, még az x faktort is képtelen voltam végignézni. De, mint ahogy nálunk szokás, a vasárnap sem telt tétlenkedéssel. A reggelt szokásomhoz híven a kutyasuliban indítottam. Nagyon büszke voltam a Castira, mert -azt leszámítva, hogy háromszor tövig bekapta a karomat- minden gyakorlatot nagyon ügyesen megcsinált.
Mikor ott végeztem, már jöttek is az Éváék eltakarítani a romokat. Mindent bedobozoltunk és elraktunk a következő vásárig. Idén még egyet tervezek, valamikor novemberben, mert sok dolog maradt. Még egy kicsit nagyobb hírveréssel, hogy olyan idegenek is jöjjenek, akik eddig nem hallottak róla. Meg persze egy kicsit frissített árukészlettel, hogy mindenki találjon valami újat.
Miután elpakoltuk a maradékot-hozzáteszem olyan mennyiségű, hogy bármelyik helyi turival felvenné a versenyt- útra keltünk.
A ragyogó napsütésnek hála az outletbe mentünk, mert ott kint van játszótér és körülötte a lényeg, a tömérdek üzlet. Bár akárki akármit mond, én nem szeretem azt a helyet, mert sem árban, sem pedig választékban nem nagyon találok nekem való dolgokat. De most kivételesen nem is miattam mentünk, hanem a Csabi akart valami jó téli cipőt vásárolni.
Beraktuk a gyerekeket és IM-et és útra keltünk. IM végigvitte velünk a hétvégét, mert a Csabi rendszerint lusta hazavinni őt szombaton, így általában a vasárnapot is nálunk tölti. Az eeddig duracell nyusziként pörgő IM is már vasárnap estére kivolt, mint a liba. Ez most egyhuzamban a második hétvégéjén nálunk és senkinek nem kívánom, amit az Ádi művel vele. Szegény IM hol autózik, hol dinová változik, hol a kertben rohangál, hol mesét olvas, hol pedig hős lesz. Amikor épp akad egy szusszanásnyi ideje, akkor meg is fogja a Bencét, nehogy az el legyen hanyagolva. Ezeken a napokon rendszerint észre sem veszem, hogy két gyerekem van, mert annyira igénybe veszik a mamát. Ő élvezi, hogy nincs otthon egyedül, a gyerekek-illetve még csak az Ádi- pedig örülnek, hogy akad itthon olyan személy, aki csak az ő kívánságaikat lesi.
Míg mi boltról boltra jártunk, IM rendületlenül ellátott mindent. Tolta a babakocsit, közben mászókázott az Ádival és őrizte a csomagokat. Szerintem ma egész nap alszik szegény pára.
De így, hogy ennyi időnk lett, a Csabi tudott venni egy jó farmert- végre! !- és egy szupi bakancsot is. Én nem akartam már költekezni, úgyhogy csak nagyon szolidan a mangoban vasaroltam egy ruhát, egy övet és egy pénztárcát. De az egész nem volt több tízezer forintnál.
Igazság szerint már kissé lelkiismeret furdalásom van a rengeteg vásárlás miatt, mert valószínűleg ez már beteges méreteket öltött nálam. Nekem aztán mindegy hogy és mit, és mikor, bármikor képes vagyok a pénzszórásra. Most ezt igyekszem kissé visszaszorítani, de persze ma is vettem már egy könyvet magamnak.
Ahétvége pikk-pakk véget ért és elég szégyenletes, de megint nem jutottam el meglátogatni a nagymamámat. Mindig van valami, és csak azt veszem észre, hogy megint eltelt egy hét. Nekünk még ez nem sokat jelent, de neki már sajnos igen. Nyolcvanegy évesen már igencsak minden hónap és minden év ajándék. Úgyhogy mivel tegnap belémhasított ez a felismerés és éjjel azon gondolkodtam, hogy szamolnék el magammal, ha ne adj isten véletlenül meghalna, úgyhogy ma reggel első dolgom volt Haraszti felé venni az irányt és beszélgetni vele egy kicsit. Az Ádi is szabadnapot kapott, így mindkét fiú jött velem. Mondanom sem kell, mennyire örült, úgyhogy minden héten egy napot beiktatok a dédik részére is! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése