a mai este

Úgy gondoltam, hogy lassan itt az idő,  hogy a fiaim együtt lubickoljanak a nagy kádban.  Persze ez azért még kicsit korai,  mert a Bence nem tud még ülni,  de mindenesetre nagyon élvezte, aminek nagy kacajok közepette hangot is adott. Olyan jó nekik,  hogy ketten vannak.  Az,  ha valakinek van testvére,  szerintem nagyon nagy öröm.  Pikk-pakk össze is fognak nőni és elválaszthatatlanok lesznek-nagyon remélem.

Kicsit nyúljunk vissza a tegnap éjszakára. Egy szóval lehet jellemezni: katasztrofális.  Utolért minket is a fogzás- leginkább a Bencét,  de azért írtam többes számban,  mert ha neki baja van,  akkor nekem is szolgálatban kell lennem. Az éjszaka folyamán körülbelül másfél óránként felriadt és sírni kezdett.  Elég sokat kellett fognom és nyugtatni. Ez most furcsa,  mert egész jól szoktak telni az éjszakák,  de az Ádi annak idején minden nap ezt csinálta, szóval nem vagyok meglepve.
Viszont a ramaty éjjel után már dörzsöltem a tenyerem, hogy mekkora alvás lesz itt délelőtt,  amíg az Ádi oviban van.  Hát nem lett.  Pont annyi ideig szundított el, amíg megreggeliztem. A nap nagy részében kézben kellett hurcolni, mert nagyon nyugtalan volt. Én viszont a vártnál jobban bírtam a kiképzést. Tuti a korral jár,  de magamat is megleptem , hogy milyen türelmesen viseltem az egész napot.  Nem kiabáltam és nem repültek székek vagy egyéb tárgyak a lakásban.  ( Tudom, hogy elmebeteg vagyok,  de én szeretem dobálózással levezetni a feszültséget. Amolyan hirtelen haragú vagyok,  de gyorsan el is párolog a dühöm)
A nyugodt lélekjelenlét meghozta a gyümölcsét.  Délután kettőkor elaludt és fél ötig húzta a lóbőrt. Közben engem is elnyomott az álom és arra riadtam, hogy az Ádi ott vár az oviban. ...totál elfeledkeztem róla - na ez a korosodás egyik hátránya.
Végül anyu hazafuvarozta, miután nem tudták mire vélni az eltűnésemet.

Elvileg a szakkönyvek és a védőnők is belesulykoljàk minden kezdő anyuka fejébe,  hogy mennyire fontos a napirend egy kisbaba életében. Ebben lehet valami,  de az örökké mászkálós életformába nem mindig fér bele.  Viszont az esti rituálé nálunk is megvan és ettől csak nagyon nyomós indokkal lehet eltéríteni.

Hét óra körül babamasszázzsal kezdünk. Ez valami hihetetlenül jó dolog. Nekem mindkét gyerekem imádja. Illetve az Ádit már nem masszírozom, mert már a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető babának,  de annak idején ő is nagyon odavolt a dologért. A Bence pedig épp annyira imádja. Így ez sose maradhat ki.

AAmikor az egész kis testét átmozgattam, akkor következik a fürdés.  A másik nagy kedvenc.

Ma először együtt a tesóval a nagy kádban.  

Fürdés utàn a legkedvencebb elfoglaltsággal, az evéssel zárjuk a napot, aztán irány az ágyikó. Nincs is semmi fennakadás, semmi ellenkezés, ilyenkor tudja, hogy aludni kell. Bár ma sem számíthatok semmi jóra, mert most is hallom a bébiőrön át, hogy álmában is nyöszörög. De hát senki nem mondta, hogy a gyereknevelés fenékig tejfel.