Mielőtt bárki azt hinné, hogy a vásárlásnál semmi nem érdekel jobban, annak igaza van. De a viccet félretéve természetesen vannak más elfoglaltságaim is, kapásból itt a két fiam. De, hogy ne távolodjunk el a témától most kivételesen nem magam, hanem a fiúk miatt indultunk a boltok dzsungelébe. Kevés dolgot tudok mondani, amitől a férfiak annyira irtóznak, mint a vásárlástól.
Ez a hétvége az Ica mamának is a glamour jegyében telt, mert megint a bolhapiac színvonalát gazdagította leleményesebbnél leleményesebb portékájával. Rég nem használt ruhák, szerszámok, de ebéd rendelős műanyag dobozok és filléres könyvek is vannak a kiterített pokrócon. Igazi avarfesztivál feeling uralja ott a terepet és erről tegnap saját szememmel is megbizonyosodtam. Történt ugyanis, hogy pont arra csavarogtunk, mikor IMnek lejárt a műszakja és útba ejtve hazafelé, felkaptuk a piacon. Ott aztán tényleg minden van, mint a búcsúban. Viszont IM még így is nagyokat kaszál, hogy legkevésbé tudja eltalálni a valós ár-érték arányt. Példaként említem, hogy a jobbján piacoló hölgyike egy tescos törpös dominó darabjáért 200 forintot kért, addig IM 150 forintért árult fürdőlepedőt, majd kitörő örömmel fogadta az első vásárlót, aki fel is vásárolta az összeset.
De ennek ellenére nagyon jól keres vele és nem utolsósorban Kellemes nyugdíjas elfoglaltság is egyben.
Időnként magamat is össze tudom zavarni, hogy mit is akartam valójában mondani, de azt hiszem ezzel a kis bevezetővel csak arra akartam kilyukadni, hogy kora délután indultunk vásárolni a fiúknak cipőt és kabátot.
Amíg én a Csabit próbáltam kezelésbe venni, addig Ádit és IMet benyomtuk a moziba egy nagy adag popcorn társaságában.
Már vettük is az irányt a szóba jöhető férfi üzletek felé. A Csabi tipikus esete a legnagyobb divat bakiknak. Valamikor, úgy a húszas évei végén nagyon divatosan öltözött és itt véget is ért a sztorija, mert utána már nem haladt a korral. Az istennek nem tudom rávenni, hogy vegyen meg egy szűkebb fazonú farmert vagy a piros kapucnis pulcsi helyett vessen egy pillantást egy barna könyök varrásos pulcsira. A cipőkről nem is beszélve. Mikor megismerkedtünk majd elájultam mikor megláttam a gyűjteményét. Szerintem még Paris Hilton is sírva fakadt volna ennyi pár sportcipő láttán. A pumatól az adidasig minden márka a szivárvány minden árnyalatában. De ez a mai napig nem változott, pedig azóta eltelt 10 év. Egyszerűen nem tudom rávenni, hogy vegyen a lábára egy divatos cipőt. Télen, amikor már jegcsapok lógnak a converseről, akkor hajlandó bakancsot húzni, de abból is csak azt a kategóriát, amiről nekem egyből az jut, hogy olyan, mint egy traktor.
De most is, mint mindig, megpróbálkoztam a lehetetlennel. Fél sikert arattam. Nem vettünk piros dzsekit és citromsárga pufi mellényt se, viszont sikerült egy negyvenes férfi számára is elfogadható kabátot találnunk. A nadrággal sem értem el túl nagy sikereket, de legalább nem nagy zsebes vagy lukasra koptatott. Nagy nehezen rávettem, hogy vegyen fel egy slim (szűk) fazonú farmert, de ettől már a probafülkében olyan hisztériás rohamot kapott, hogy rájöttem ezt még korai erőltetni nála. Így maradt a regular (hagyományos) szabás, de viszonylag egyszerű színű farmer. Félsiker. Itt már láttam, hogy fárad, úgyhogy levezetésképpen bementem egy női ruhaboltba, hogy kicsit megnyugtassam a lelkemet.
Közben a mozi is véget ért és IM épp az Ádit rázatta egy 100 forintossal működtethető apró gyilkos gyerek hintában, majd vadul integetni kezdett, hogy vegyük arra az irányt. A fiam avvillogó, rázkódó űrhajóban ült bárgyú vigyorral a fején és hatalmas sötét folttal a nadrágján. Mert, hogy bepisilt és jobb ötletük nem lévén beültek hintázni addig. Így a következő állomás a legközelebbi bolt volt, ahol egy újabb kupon került felhasználásra kisfiú melegítő megvásárlása céljából. Ez "Szép" végszó is volt a nap lezárására, úgyhogy indultunk is haza. Már hat óra is elmúlt. Mire mindkét gyerek ágyba került már nyolc óra volt és hulla fáradtan egy három fogásos vacsora elfogyasztása után végre elnyúltam az tv előtt. Biztos, ami biztos magamhoz vettem egy csomag puszedlit is. Hogy a sok kaja vagya sok mmászkálás volt-e az oka, nem tudom, de mély álomban sikerült az x faktor végét átélnem.
És most akkor kezdődjön a vasárnap. ..... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése