Kilenc körül még eléggé ködös volt a táj és minden nyirkos. Meg is állapítottam, hogy milyen fantasztikusan felöltöztettem a gyereket, mikor egy vászon tornacipőt adtam a lábára -mondanom sem kell, én térdig érő csizmában parádéztam... :)
Sebaj, a legnagyobb feltűnést mégsem én keltettem, hanem anyu, aki a rengeteg (kb. 40-45) érkező autó láttán csak azt hajtogatta, hogy el sem hiszi mennyi hülye kutyás van... ez legalább olyan, mint afrikában szidni a négereket, illetve feketéket.
Amúgy valóban megdöbbentő, hogy mekkora kutyás invázió van mostanában a suliban. Annyian járnak, hogy az iskola területén nem is igen férünk már el.
Castor megint nagyon mintakutya volt, még a lovak sem tudták eltántorítani a feladatok elvégzésétől, pedig volt pár nehéz gyakorlat, mint mondjuk, hogy két mozgolódó ló közé be kellett ültetnem és otthagyni. Neki tilos volt elmozdulnia, ott kellett ülnie, mint egy szobor kutya, minden külső inger kizárásával. Dagadt is a mellem, hogy mennyire okos az én kis fickóm -meg persze a tejtől is. ;)
Az óra 11 után ért véget, addigra viszont már annyira meleg volt, hogy nem győztünk vetkőzni, és Ádi cipője is megszáradt a kora reggel még nedves fűtől.
Délután családi programot szerveztünk-azaz én szerveztem, mert a fiúk akár ültek volna egész nap a tv előtt, mint két zombi. A szigethalmi Duna partra mentünk sétálni, az Ádinak pedig vittük a biciklijét. Miután jól kisétáltuk magunkat, bementünk egy játszótérre, ahol a Csabi hintázni vitte az Ádit én pedig leültem a Bencével egy padra. Nem messze tőlem egy apuka és három gyereke játszott és akarva-akaratlanul is el-elkaptam egy-két beszélgetés momentumot.
Az apuka az anyjuk új férjéről érdeklődött, hogy van-e munkája, majd mikor az egyik gyerek megszomjazott, mondta, hogy hozni kellett volna otthonról inni, mert sajnos nincs pénze rá. Mindezt persze nem gorombán, hanem inkább megbánón. Azt hiszem itt kezdtem igazán figyelni őket. A kislány-olyan 4 éves forma- persze nem nagyon fogta fel, hogy vannak dolgok, amiket nem tud mindenki megvenni. Az apuka végül beletúrt a zsebébe és elővette a pénzét. Megszámolta, majd mondta, hogy hetven forintja maradt. Azt oda is adta a kislánynak, aki elszaladt a fagyishoz és vett egy tölcsért és egy rolettit belőle.Együtt megették. Az egész család jól szituált volt, nem látszott, hogy ennyire nagy a gond. Nem tudom miért, de valahogy olyan jó volt őket nézni. Olyan valódiak voltak. Nem a pénz körül forgott minden. Jól érezték magukat. Szerintem nálam mindenképp jobban., mert én szinte szégyelltem magam, hogy mennyi pénzt költök felesleges dolgokra, hogy mennyi mindent veszek az Ádinak csak úgy.
Épp ezen méláztam, mikor a fiúk odaballagtakk hozzám és a következő párbeszéd zajlott.
Ádi, menjünk az étterembe. Mit vegyünk? Palacsintát vagy éhes vagy? Na majd választassz amit akarsz. ..
Milyen jelentéktelen beszélgetés volt és mégis mennyire durva volt ott és akkor. A mellettünk lévő család nem tudott megvenni egy fagyit, mi pedig rákot vacsoráztunk...
És nem vagyunk gazdagok. Hiteles a házunk, nem voltunk évek óta külföldön és belföldön is alig-alig. De jól élünk. Megvehetek bármit, ami tetszik. És nem probléma, ha be kell ülni egy moziba vagy elmenni az állatkertbe. ..hihetetlen, hogy sok család mennyi mindent kell, hogy nnélkülözzön. Szívesen adtam vettem volna nekik fagyit vagy üdítőt, de nem akartam az apukát kellemetlen helyzetbe hozni. Így nem csináltam semmit, hanem eljöttünk.
Az este hátralevő része azzal telt, hogy az elalvással küzdöttem. Végül az x faktor vége előtt 10 perccel olyan mély álomba zuhantam, hogy a tvt is csak éjjel kapcsoltam ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése