Mondanom sem kell, hogy a péntek este már nagyon izgalmas volt. Átjött az Éva, anyuék és az Ica mama is. Persze egymás között egyből ment a csere-bere. IM két cipőt, Attika egy ultrahangos masszírozót és egy plüss kutyát, anyu pedig csizmát, kabátot és táskát is szerzett magának. Én egy fekete felsőt tettem félre magamnak, de szombat délutánig mégfelpróbálni se volt időm.
A péntek este nagyon jó hangulatban telt. A forralt bor főtt, mi pedig rendezgettük és áraztuk a ruhákat. Csakhamar befutott az Ervin, aki baráti társaságunk egy tagja és régen videótékája volt-ma már csak életművész- és az amúgy is telített garázs színvonalát még tudta fokozni régi kazettákkal, díszpárnákkal és egy hatalmas malac persellyel. Az utóbbi azonnal a Csabi kezében landolt és már le sem tette, mert ezt azonnal az Ádi perselyének nevezte ki.
Este fél 12-ig pakoltunk, majd megbeszéltük, hogy reggel fél 7kor találkozunk a garázsban. :)
Persze a nagy káoszban az Éva itthagyta a telefonját és a penztárcáját sem találta meg...Így váltunk el...
A nagy nap:
Mondanom sem kell, hogy éjféltől reggel hatig semmit nem aludtam. Egyrészt izgatott voltam, másrészt ezidő alatt a Bence ötször kelt. Nem volt túl nyugodt éjszakám. Háromnegyed hatkor felkeltem, lezuhanyoztam, feldobtam egy gyors sminket és beöltöztem, mint egy eszkimó. Még épp annyi időm volt, hogy csináltam két kávét és mire fél hét lett, már vígan tevékenykedtem a garázsban. Persze ez a vidámság nem tartott túl sokáig, mert hétkor még se az Éva nem ért ide, se a Csabi nem kelt fel. Egyedül futkostam a kertben, mint a mérgezett egér, elálltam s kocsikkal, kihoztam a garázsból az asztalokat és fogastartó állványokat és közben azon morfondíroztam, hogy vajon mi lehet az Évával. Felhívni nem tudtam, mert a telefonja itt maradt. Aztán egyszer csak, mikor végre felkelt a nap, akkor a Csabi is kidugta az orrát, majd pár percre rá az Éva is berobogott. Szerencsétlen elaludt, mert ugye nem volt telefonja, ami ébresztette volna. Persze teljesen maga alatt volt, mert nem lett meg a pénztárca, tele több tízezer forinttal.
Nagy bánatában megivott két pálinkát, majd mit ad isten, az egyik zsákból előkerült a tárca, teljesen épségben. Volt nagy öröm, úgyhogy végre nyugodtan neki tudtunk állni a vásárnak.
Az első vevők már negyed nyolckor a kapuban tébláboltak és persze mi be is engedtúk őket. Ezután már nem volt megállás. Az emberek csak jöttek, válogattak és vásároltak. Pont, ahogy képzeltem. Ha azt mondom, egy szusszanásnyi időm sem volt, akkor nem sokat túlzok.
Persze sok ismerős és barát is jött, nagyon jó volt a hangulat. Az Éva híres sütije nagy siker volt és a forralt bor is jól fogyott. Utóbbi talán túlzottan is jól. Délre lement a nagy menet, és addigra már a kemény mag túl jól is érezte magát. Több üveg pálinka is elfogyott, úgyhogy dél után már inkább garázs buli lett a vásárból. Egy-két merészebb idegen és egy részeg szomszéd még be-benézett, de itt már nem volt nagy mozgás.
Elégedett forralt borozók és én. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése