állati jó napunk volt

A vasárnap ismét piacozással indult IM számára,  én viszont kihagytam a kutyasulit, mert bár indulásra kész voltam, olyan barátságtalan idő volt.  Minden szürke volt és még a köd is szitált, így meggyőztem a Castort, hogy inkább ne menjünk sehová.  Először nem volt neki túl szimpatikus a dolog, főleg,  hogy szombaton a séta is kimaradt, de kihasználva a kutya világban alkalmazható egyetlen,  de mindig működő korrupciós eszközt, lekenyereztem egy kis finomsággal. Nagy testű kutyát pedig evés után mozgatni tilos-a bélcsavarodás elkerülése végett-így tele pocakkal folytatta tovább addigi tevékenységét,  a garázsból való kifelé szemlélődést. Hiába,  ő sem fiatalodik, ma lett pontosan egy éves!  :)

A kutya kiiktatása után a délelőtt viszonylag eseményektől mentesen telt, majd ebéd után,  mikor IM is visszatért közénk és végre a nap is kisütött, nyakunkba vettük a várost. Na de most nem plázában,  hanem a természetben tettünk nagy sétát egész szép kis csapattal,  hiszen anyuék is velünk tartottak. Utunk az állatkertbe vezetett,  ahol rajtam kívül mindenki évek óta nem járt.  Én minden szezonban eljövök az Ádival, mikor oviból lógós napot tartunk.

Ez a kkép a jegyvásárlás közben készült.  Mivel én sűrűn járok ide, tudtam,  hogy milyen árakra lehet számítani.  Szerintem az állatkertbe való belépés rettenetesen drága.  Mi hatan voltunk: 2 nyugdíjas,  1 gyerek és 3 felnőtt jegyre volt szükség,  mert a Bencének nem kell belépőt vásárolni.  Nagy meglepetésemre azonban nyugdíjas jegy csak hétfőn és kedden van. Egy felnőtt jegy 2500 forint-ebből kellett öt- és egy gyerek belépő 1800 forintba kerül.  Majdnem 15000 forint volt,  hogy egyáltalán betegyük a lábunkat.  Nem tudom,  hogy ez nem drága-e egy kicsit....

Viszont,  mivel általában ekkora csapatban-vagy stílusosan- csordában viszonylag ritkán járunk,  így ezen nem akadtunk fenn. 

Ádi érdeklődve hallgatta mit mesél neki az apja az állatvilàgról, aki mellesleg annyira ért a természethez, mint én a csavarkulcsokhoz. Hallottam néhány bődületes nagy baromságot, de végül kürtős kalácsba folytottam elégedetlenségemet  mert nem akartam mindent szóvàtenni. Nekik az ázsiai vadkutya simán róka volt. A gazella őzike, a mocsári antilop pedig tehén. De felismerték az elefántot, az oroszlánt és a tevét.

Természetesen a legnagyobb csodálatot a büfé váltotta ki a fiúkból és IMből. Gyorsan be isfaltak egy-két hamburgert és jégkrémet. 

A Bence viszonylag csendesen, hol bóbiskolva, hol nevetgélve  tűrte a sorsát, mert hát sok élvezetet neki még nem nyújtott a látvány.

Sajnos vasárnap viszonylag korán, fél hatkor már zár a park, úgyhogy nem is tudtunk túl sokat időzni. Ádi nagy bánatára a játszóterezés már nem fért bele, de szerencsére hamar megvigasztalódott.

Nagyon jó napunk volt, én személy szerint imádom ezeket az össznépi megmozdulásokat. Jó volt, hogy kicsit így együtt volt a család.