alvásra készen :)

Megjöttem a sétából, a fiúk nagy örömére már nem tudok sokáig maradni a korábbi sötétedés miatt. Azt még nem tudom, hogy télen mi lesz, de nagy valószínűséggel útvonalat kell változtatni,  mert a tónál nincs világítás.

Ma is nagy kutya buli volt. A képen látható pitbull lányon kívül még két németjuhász is szaladozott Castival a tóparton. Az én kutyám még a hideg időben is örömmel megy a vízbe, de már nem nyakig, csak a lábait teszi bele...majd leheveredik a homokba és ha már kellően sáros, akkor összekoszol mindenkit kutyát és gazdikat egyaránt.

Mikor hazaértem, a fiúk még jól elvoltak. A Bence egyre kevesebbet sír. Szinte alig van hangja. És olyan édesen nevet. Sokszor csak nézem és nem hiszem el, hogy ennyire gyönyörű.

Az Ádi pedig olyan nagy mellette. Persze, hogy nagy, mrrt négy éves, de mégis nekem olyan kicsi volt ő. Még úgy is hívtam, hogy pindurkám...most meg olyan, mint egy nagy ló, ez mellett a kicsike mellett.
Az ovinak csak egy hátránya van, mégpedig, hogy rohadtul felhangosítja a gyerekeket. Persze, ott túl kell kiabálniuk egymást, de itthon, mikor síri csöndben ülülünk és ordít, mint egy barom, hát az nagyon idegesítő. Komolyan néha azt hiszem, hogy halláskárosult. Vagy, ha ő nem az, hát én az ledzek. A másik, hogy örökké mozog...rángatózik, rugózik a lába és be nem áll a szája...amúgy aranyos kis kölyök...csak épp megzavarja az agyamat, hogy most este tízkor is itt ugrál az ágyamon, amitől az egész testem rugózik és közben fülsüketítő hangon beszél bele a fülembe, jogy meséljek...ládáról, versenyautóról....meg szokásához híven mindenről, úgy, ahogy ő gondolja. Na most már lövésem sincs mit írok, mert eléggé zavaró rázkódó kézzel és "jaj, de jó, még egyet pukiztam" felkiáltású gyerekkel a fülemben írni...jó azaz jobb éjszakát! :)