meddig lehet?

Én és a rendszer....megint elkerültük egymást....
Tegnap este még nagyon felajzott állapotban voltam a rendszerességet illetően,  de a mai nap valahogy úgy alakult, hogy nem maradt rá időm.
Már korán reggel csavargással indítottam a napot, mert napok óta egy barátnőmhöz készültem ruha vásárra, mert jobbnál jobb cuccokat szokott a világ minden tájáról hozni. Bár leginkább a sportos vonalat követi, ami még öltözködésben is olyan távol áll tőlem,  mint ide Lacháza, de azért ma csak nem tértem haza üres kézzel.  Sikerült egy jó nagy fekete táskát beszereznem, ami ezen a télen mondhatni elengedhetetlen számomra.  Két gyerekkel ugyanis annyi cucca van az embernek,  hogy egy gurulós bőröndöt is lazán megtölthet vele.
Utam ezután sem haza vezetett, hogy beosszam az időmet a fontos dolgokra is,  hanem egy barátnőmhöz siettem kávézni és roppant halaszthatatlan témát átbeszélni.

Természetesen mi más is lett volna a téma,  mint a férfiak.  A férfiak és mi, nők.  És a korkülönbsèg. Az örök téma....vajon meddig normális?  Nyilván Andy papa és a Palácsik lány házassága cseppet gyomorforgató, ha jobban belegondolunk, de egy 10-15 év még nem a világvége. Legalábbis felnőtt szemmel.
Van több barátnőm is,  akiknek jóval fiatalabb a pasijuk. Miért is ne?  Nyilván nem csak a férfiak érdemlik meg a feszes fiatalokat, hanem a nők is. A pocakos negyveneseket lecserélik kockás hasú huszasokra.  :)
Szerintem ez nem baj. Kicsit furcsa lenne speciel nekem,  mert nem nagyon volt soha fiatalabb barátom-illetve csak egyszer-de számomra azért férfiasabb egy idősebb, korban jobban passzoló pasas. Bár nem mondom,  hogy nem tetszik egy fiatal életerős férfitest, egy még nem kopaszodó fejjel a tetején,  de én beérem a továbbiakban is a beszámolóikból.
Régen,  anno, még az őskorban, amikor úgy 18 éves lehettem,  összejöttem egy fiúval.  Ebben nem is lenne semmi különleges,  de ennek a srácnak előttem egy 35 éves barátnője volt., pedig ő maga sem volt több 20 évesnél.  Emlékszem,  akkor úgy gondoltam, hogy nem könnyen tudom felvenni a versenyt egy ilyen nővel.  Egy igazi NŐVEL! Olyan kislánynak éreztem magam mellette vagyis utána.  Persze semmi okom nem volt rá,  mert a fiú nagyon szeretett és másfél évig egy pár voltunk.  Ezt csak azért hoztam fel,  mert ma már olyan viccesek ezek az érzések. Így harmincon túl már pont fordítva van a helyzet.  Már épp azt gondolom,  hogy milyen jó egy kis feszes, húszas csajnak,  akinek olyan lapos a hasa, hogy a vízmérték sem billenne el rajta....de van egy nagy előnyünk, nekünk,  tapasztalt vén róka nőknek: mégpedig pont az,  amit én is  gondoltam akkoriban.  Mi már nők vagyunk.  Csupa nagy betűvel. Ehhez pedig kellenek azok a fránya évek!
Így lehet az, hogy az én  anti-tini barátnőim is könnyen magukba tudnak bolondítani mindenféle  ifjú beckham génekkel megáldott kiscserkészeket.
Nyilván mindenki,  aki párkapcsolatban él vagy éppen házas,  ne adj isten gyereke is van már eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne ha....ha egyedül lennék,  ha én is újra szerelmes lennék,  ha egy idegennel csókolóznék.,,, és ezekkel a gondolatokkal nincs is semmi baj.  Szerintem ez épp annyira egészséges,  mint a sárgarépa.  ;)
És végeredményben mindegy, hogy mennyi idős a párunk.  Legyen annyi, amennyi nekünk épp megfelel. Akár húsz,  akár ötven....de azért a gusztusosság határain belül.  Azt már ne állítsa senki,  hogy hogy egy huszonéves lány szerelmes lesz egy hetven éves bácsiba.  Mert ha ez esetleg a családban történik, akkor elhiszem, de hogy pont az Andy Vajna és a Playboyos Hugh a két legsármosabb és legszerethetőbb férfi ennek a földnek a hátán,  hát efelől még nekem is vannak kétségeim.