élni tudni kell

Már egy ideje tűkön ültem,  úgy vártam a vörös boros marhapörimet, amit az imént tettem magamévá, este fél tízkor.  A Rubint Réka ettől már dobna egy hátra szaltót, de egy szoptató anyának nincs választása: zabálni kell mindhalálig- főleg a szoptatás világnapján, ami történetesen ma van, ha valaki esetleg nem tudná.  Nálam pedig ez egyet jelent a marhapörkölt világnapjával. Istenem, de szeretem.  Ebből már régebben is probléma volt,  hogy nő létemre a férfias kajákat imádom. .Nem egyszer-sőt talán mindig- megcserélték a Csabival az ételeinket a vendéglátóhelyeken.  Tuti, hogy én kaptam a kertész salátát,  a Csabi pedig a csülköt pékné módra (egyik kedvencem)....Aztán cseréltünk és mindenki megette a maga csemegéjét. ;)
Szerencsére az Ádi partner a nagy zabálásban, így ő is bevállalt az imént egy adag túrógombócot.

A Csabi ki is van ránk akadva, hogy minden este nasizunk az ágyban. Nem érti, 

hogy ez egy rituálé.

A mai nap vásárlással indult. Sikerült vennem ruhákat a srácoknak és magamnak is. Ez utóbbit próbálom titkolni, mert azt vettem észre, hogy úton útfélen veszek magamnak valamit. Csak egy felső, csak egy csizma, csak egy táska....és a Csabi mindent kiszúr. Hihetetlen, hogy ez a férfi minden ruhámat fejben leltározza és azonnal megjegyzi, ha valami új van rajtam. Persze nem azt mondja, hogy jaj, de csinos vagy, hol voltál?....hanem,hogy ezt megint mikor vetted??? :)

Délután egy barátnőm jött a kislányával játszani. A gyerekek bementek az Ádi szobájába, ahol a következő párbeszéd zajlott:
Sz: Hú, Ádi, de jó ágyad van! - jegyezte meg Szandi
Á:  Igen, de nem alszom itt.
Sz: Miért?
Á: Mert msjd a tesóm fog felül aludni, én pefig alul. De csak ha anyukám és apukám meghalt.
:))) bazzzzz....akkor nem lesz itt egyhamar szeparálódás-legalábbis remélem.
Ezek a gyerekek tudnak ám dumálni.