A múltkor már említettem, hogy a nyelvtanulásom nem ment zökkenőmentesen. Mivel úgy alakult, hogy már a terhességem elejétől kezdve itthon voltam, úgy éreztem, hogy a rendelkezésemre álló hat-hét hónapot maximálisan ki fogom használni. Ekkor támadt az a szuper ötletem, hogy kell nekem egy kutya a Kira mellé, így lett nagy csaták után a család új tagja a Castor. Azt hiszem ez is majd egy önálló bejegyzést érdemel, mert most nem akarok eltérni az eredeti témától.
Szóval a testemet a kutya sétáltatásával, az agyamat pedig egy új nyelv elsajátításával akartam lefoglalni, nagyon ráérős hónapjaim alatt. Elsődleges célom az volt, hogy oroszt tanulhassak. Szerencsére ma már egyre több helyen van is erre lehetőség, de volt néhány kitételem a tökéletes tanfolyamot illetőleg. Nem akartam este járni, hogy az Ádival töltött időt ne fordítsam másra és nem akartam túl nagy létszámú csoportba járni. Kevés keresgélés után rá is akadtam a tökéletes tanfolyamra. Közel volt, két fős csoport, kezdő - azzal a bökkenővel, hogy orosz nyelven nem indult. Illetve indult volna, de nem volt rá igény, mert rajtam kívül a kutyát nem érdekelte. Így a spanyol mellett döntöttem, mert arra akadt egy társam, így meg is lett a két fős csapat.
Nagy izgalmak közepette készültem az első órára. Megvettem a füzeteket, tollakat és nagy lázban égtem, hogy magamba szívhassam az egész spanyol nyelvet és kultúrát. Végeredményben nem is bántam, hogy így alakult, mert éreztem, hogy a francia után ez gyerekjáték lesz nekem.
A tanóra másfél órás volt és én már kezdés előtt húsz perccel ott voltam, de igyekeztem azt a látszatot kelteni, hogy épp időben, minden izgalom nélkül érkeztem oda. Én értem oda elsőnek, se a tanár, se a társam nem volt sehol. Már jó tíz-tizenöt perce ott ültettem, mikor bejött a suli vezetője-egy fiatal srác-, hogy nagyon sajnálja, de az imént mondta le telefonon a társam a tanfolyamot. Dönthettem, hogy maradok-e és egyedül bevállalom-e az oktatást- valamivel több pénzért. Rábólintottam, majd azt az utasítást kaptam, hogy várjak nyugodtan, Carlos nemsokára megérkezik.
Carlos? ? Hmmm. Lelki szemeim előtt már láttam, hogy belibben a terembe a spanyol macsó, a matador, a női szívek elrablója. Próbáltam a lehető legkevésbé terhesnek látszanieés vártam a tanáromat.
Megjött. Hát ez nem az a tündérmese volt, mint a Lila Akác Közben. Én nem lettem Gaby Solis, az ember pedig olyan távol állt a spanyol szívtiprótól, mint Makotol Jeruzsálem.
Az én Carlosom egy igazi fekete bőrű, ló mosolyú, miami wice stílusú döbbenet volt, aki magyarul nem is igen beszélt-de mint később kiderült spanyolul sem.
Kezdeti döbbenetemet leplezve ittam a szavait és olyannyira belejöttem a nyelvtanulásba,
hogy óra végén már mondatokat is alkottam.
Hazaérve elkezdtem tanulni a szavakat, majd a mai napig sem tudom, hogy milyen indíttatásból, de rákerestem a neten a hét napjaira spanyolul. Itt koppant akkorát az állam, hogy csak na. Semmi nem stimmelt. Nem láttam az idegtől. Felhívtam az iskolát és közöltem, hogy ennyi pénzért nem vagyok hajlandó valami halandzsa nyelven megtanulni, úgyhogy vagy visszakapom a penzemet vagy átraknak egy orosz tanárhoz. Ekkor kaptam meg - most hívjuk csak így- Olga nénit. Azért néni, mert már hetven feletti és minden, csak nem tanárnak való szegénykém. Mikor őt is megkaptam, még nem tudtam mivel állok szemben. Olga néni roppant kedves teremtés, de cseppet szenilis a lelkem és hát nem egy egyszerű eset. A táblára amit felírt, mindig azonnal le is törölte, mondván annyira csúnyán ír, hogy nézni se bírja. Imádtam, hogy fogalmase volt semmiről. De olyannyira nem, hogy amikor a könyvben a 65. oldalon jártunk és véletlenül visszalapozódott a könyv eg húsz, huszonöt oldalt, akkor anélkül, hogy észrevette volna, onnan folytattuk a tanulást. Ha pedig ezt szóvá tettem, akkor azt válaszolta, hogy nem baj, egy kis ismétlés nem árt. A másfél órából felet minimum a koráról, a bajairól és a lottó nyereményről beszéltünk- mert nemrégiben nyert egy kisebb összeget. Mindig toppon kellett lenni, hogy követni tudjamaz óra gondolatmenetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése